2011. április 17., vasárnap

Sok pluszmunka, sűrű napok, szép hétvége

Hmm...ugye ott hagytam abba, hogy megkeresett egy család és mennem kellene hozzájuk takarítani és kutyusra vigyázni. Nos, előző este mindent kigoogle-ztam, hova kell mennem, mi merre hány méter. Térképpem kezemben elindultam Starnbergbe - a Gartenstraße 16. volt a cél. Annyira "ügyesen" csináltam meg az egészet, hogy szép kis gyalogtúra kerekedett belőle. Húsz embert kérdeztem meg útközben, hogy merre kell menni és mindenki készségesen eligazított, hogy felfele, hegynek menjek. Hét, azaz HETES kilómétert tettem meg gyalog, dombokon, lejtőkön, 20 fokban, úgy, hogy nem ettem és nem ittam aznap még semmit sem. Futottam, rohantam, már a végén kétségbeesetten kerestem a Gartenstraße-t, senki sem tudta, hogy merre van. Már keresztülmentem két falun is (Söcking és Perchting), amíg Perchtingben találtam egy Gartenstraße-t, de csak 6-ig volt számozva - nekem pedig a 16-os kellett volna. Hívom a nőt, akivel megbeszéltem, hogy megyek, mire elmondta, hogy ők is Pöckingben laknak, csakhogy nekem e-mailben azt írta, hogy Starnbergből és környékéről keresnek valakit, így hittem azt, hogy ott kell, hogy legyen a Gartenstraße. Mondtam neki, hogy fogok egy buszt, majd ismét egy S-bahnt és már rohanok is hozzájuk - bár akkor már 3/4 órás késésben voltam. Lenyugtatott, hogy még csak véletlenül se csináljak ilyet, máris indul értem autóval. Oké, nekem így is jó. 10 percet vártam még, mire megérkezett és elhozott Pöckingbe. Mondanom sem kell, hogy baromi közel laknak hozzánk, szóval ezentúl ezt az utat csak és kizárólag biciklivel teszem majd meg - mindenféle kitérő helyett. :) Most már csak nevetek az egészen, de akkor ott nagyon rossz volt, amikor késésben van az ember és az istenért sem találja azt, amit kellene. Nos, a család Köln mellől költözött ide 3 hete, egy gyönyörű, ilyen lépcsőzetesen megépített totál új házban laknak, ahol minden fehér és minden üveg, szóval olyan, mintha a házban is sütne a nap. Hát, láttam mindent; szóval fekvő szolárium, kb. 5 szoba, hatalmas konyha, 3 sportkocsi a garázsban, a terasz akkora, mint a mi udvarunk és tele van kerti bútorokkal. A nő mondta, hogy jövőre akarnak egy úszómedencét is. Csodás volt, de igyekeztem leplezni, hogy mennyire tetszik. :) A család is nagyon rendes, van 4 lovuk Starnbergben, na és a kutyus. Simba-nak hívják és husky-farkaskutya keverék, szóval úgy néz ki mint egy farkas. A nő csodálkozott, hogy engem miért nem ugat meg, mivel mindent idegent meg szokott. Annyira aranyos, hogy hihetetlen, de látszik már, hogy idős. Megsimogattam, kis édes. :) Sok dolgom nem lesz, egy héten egyszer fogok menni - csütörtökön, fel kell porszívóznom és felmosnom mindent, néha port törölni, néha a kutyussal futni vagy sétálni menni. Lehet, hogy alkalmanként lesz olyan is, hogy elutaznak, és ha nem lesz lehetőségük a kutyát magukkal vinni, akkor ott kellene aludnom és vigyáznom rá. Kutya-babysitting haha :D Na jó, most leírom, hogy mennyi lesz az órabérem - semmi értelme titkolgatni, szóval 11 eurót kapok / óra. Ami nagyon, nagyon nem rossz! És rendesek, és nem kell megszakadni, és tetszik, és örülök, hogy megint van valami. Erről ennyit.
Délután kaptam négy gyereket- Robinnál is itt volt egy haver és Felixnél is. Elvoltak csendesen, nem veszekedtek, játszottak, trambulinoztak - nekem ezalatt az idő alatt annyi volt a "dolgom", hogy ültem a teraszon. :)
Kedden délelőtt beiktattam egy "biciklitúrát". Uwe múlt héten említette, hogy tőlünk 3 km-re van a Masinger See is, persze kisebb, mint a Starnberger See, de ha szeretnék, akkor ott is tudok futni. Kedden elmentem biciklivel, de ha tudtam volna, hogy olyan út vár rám, akkor lehet, hogy nem indulok el. Megint olyan hegyekre kellett feltekernem, hogy azt hittem nem élem túl - de olyan vagyok, hogy ilyenkor már csak azért sem szállok le! :) A tó annyira nem nagy cucc; kicsi és nagyon nádas. Az idő is rossz volt, elkezdett zuhogni az eső és hátborzongató lett az egész, mivel csak egyedül voltam ott. Visszaindultam erdőn keresztül és szerencsémre el sem tévedtem. Viszont nagyon-nagyon megáztam és közben leesett a biciklim lánca, visszatettem, de úszott a kezem az olajban. Itthon fél órába telt, mire levakartam. Bevetettem vizet, körömlakklemosót, arclemosót, de még mindig fekete néhány helyen - szóval remek. :)
Délután megint űztem a nagy semmit - elhoztam Felixet, majd megérkezett az egész család és Tutzingba mentek dokihoz - nekem azt mondták, hogy "családi doki" és időpontjuk van. Oké, végülis mi közöm hozzá, csak furcsa módon titkolóztak. :) Kati azt mondta, hogy 6-ra itt lesznek. Fél 7, csörög a telóm - anyuka volt, hogy ne terítsek, mert éppen dönert esznek és egyek egyedül. Nem is gond, legalább 10 perc alatt lezavarom az egészet és tök lazán megkajálok. 7-re hazaértek, átlapoztunk egy könyvet, ami aznap érkezett postán. Tavaly ugye Indonéziában voltak 3 hetet nyaralni és az ott készített képekből anyuka egy vastag könyvet csináltatott. Gyönyörű az egész amúgy - jó sok képpel. :) Fiúk elvonultak tv-zni, Kati pedig elmondta, hogy végülis pszichológusnál voltak. Felix-nél arra kíváncsiak, hogy ténylegesen iskolaérett e, majd menniük kell még párszor és különböző feladatokat fognak gyakorolni. Robinnál nagyobbak a bajok; állítólag viselkedési problémái vannak, amiket jobb lenne még most kiküszöbölni. Agresszív, akaratos, türelmetlen és mindig mindenben ő akar a legjobb lenni, ami sok konfliktushoz vezet. Hát, nem tudom, de ha nekem kellene ezt megmondanom, hogy melyik srácnál vannak nagyobb bajok, akkor hezitálás nélkül Felixet mondanám...de a nő pszichodoki, szóval csak érti a dolgát. :)
Szerdán délelőtt gyorsan elmentem futni, de most nem a tóhoz. Fél óra, gyorsan lezavartam, nyomás haza, fürdés, 11-kor már a Neumann családnál voltam. Ők azok, akikkel hétfőn beszéltem meg, hogy egy héten egyszer menni fogok hozzájuk takarítani. Ez minden csütörtökön lesz, de most kivételesen szerdán kellett, mivel "nyaralás" miatt nem lesznek már otthon. Sok dolgom nem volt egyébként, a nő nagyon aranyos és kedves, mondta, hogy ő sem szeret takarítani és igyekszik mindig hamar letenni erről, nem híve az alaposságnak sem. Porszívóztam és felmostam minden helyiséget - mondjuk azt hozzá kell tennem, hogy négy fürdőszobájuk van (ezek közül kettő hatalmas), van olyan, hogy borszoba (ott csak borok vannak, na jó néhány pezsgő is), valamint port is töröltem (de ezt is egy hónapban egyszer kell majd csak), de volt olyan polc, amelyről 50 üveg whisky-t tuti lepakoltam és vissza. Annyira igyekeztem, hogy óvatos legyek, hogy szinte mindent két kézzel fogtam meg. :) Jajj, gyönyörű az a ház, úristen - ezt látni kellene. És olyan szép helyen van...hmm... :) Esküszöm, öröm lesz oda mindig menni. Igaz, hogy ez a takarítás nem egy úgynevezett "álommunka", de én örömmel csinálom. :) Aztán dobta a kedvem az, hogy a végén a nő nagyon megdicsért, 11-től fél 3-ig voltam ott, mondta, hogy hatalmas segítség voltam neki...majd következett a fizetés. Most nem akarok ezzel mindig hencegni, hogy hol mennyit keresek, de ez az örömteli pillanataim közé tartozik itt, hogy ennyire megbecsülik néha a munkám és van sikerélményem valamiben - már csak ha a pénzt nézzük akkor is. Lényeg a lényeg, 40 euróra számolta ki nekem a 3 és fél órát, de 50 eurót adott - mondván, hogy az a fennmaradó 10 euró búnusz a húsvét miatt! Nagyon-nagyon rendesek, totál boldogan jöttem haza. Hihetetlen, hogy mostanában ennyire összejön minden. :)
Délutánom nem sorolnám a "top 5" - délután közé, amiket itt töltöttem. Felix-hez jött Oskar - az egyik óvónő fia -, és Felix természetesen beindult. Olyan szemtelen volt, mint még soha. Kiabált, ordított, lekezelő volt, lehülyézett, lebutázott stb...szóltam Katinak (itthon dolgozott aznap), hogy a gyerek "nem normális", de nem szólt volna ám rá, "gyere kisfiam, egyetek egy kis müzlit vagy igyatok kakaót!" - hát az eszem megáll. Nah lényegtelen. Kiszolgáltam őket, aztán hagytam őket játszani, addig előszedtem egy mesekönyvet aztán okosodtam. Néha - vagyis inkább úgy mondom, hogy az utóbbi időben - nem tudom hova tenni a kis kölköt. Robin tök normális, mindig az én pártomon áll ha Felix-szel vita van akkor is és normálisan áll hozzám. Felix viszont baromi szemtelen és még mindig azt hiszi, hogy ő a legokosabb. Múlt pénteki esetet nem meséltem még el, amikor átjött a szomszéd Petike (magyar-német kiskölök) és megkérdezte a nevem és hogy ki vagyok...szépen válaszoltam, majd Felix hozzátette, hogy "áááhh, ő csak az au pair-em"...ja bocsi mondom, "csak az au pair". Jó, igaza van tudom, hogy nem kell mellre szívni ezeket a dolgokat, de hozzátette azt is, hogy "ő most itt van még egy ideig, aztán jön másik"...hát kedves olvasók, ez ilyen. :) Csak olyan rosszul esett. És nem a tény esett rosszul, hogy tudom, hogy már csak pár hónapom van és majd jön valaki új, hanem ahogy mondta, az a közöny, az a lekezelőség, az, ahogy érezteti, hogy ő az "úr". Nem azért az egy húszért mondom, de nekem anno nem volt au pair-em, aki kísérgetett ide-oda, leste minden kívánságom és játszott velem... :D Neki majdnem, hogy senki vagyok. És fogadni mernék, hogy arra sem emlékszik, már, hogy Katja (az előző au pair) ki volt...dehát ez ilyen. Én még mindig ott tartok és az a meglátásom, hogy igenis rosszul lett nevelve...
De, nem szegte kedvem ez a kis affér, boldogság volt, mivel szerda estére megintcsak kijutott a jóból - összejött egy babysitting-es munka annál a családnál, ahol takarítok, Elias-éknál. Este 8-ra kellett mennem, felolvastam a két gyereknek (egy fiú és egy kislány), ágyba tettem őket és utána csak voltam. :) Szerintem az ilyen munkák a legeslegjobbak.
Csütörtökön Münchenben voltam Andival, Orsival és Szimivel - csak a szokásos csellengés, magyar bolt, kürtőskalács. :) Vettem még szuveníreket pár emberkének, majd 2-kor hazajöttem. A délután is elég nyugisan telt - Felix elment Elias-hoz, én pedig lementem Robinnal a suli mellé, de rövid időn belül elment Adriano-hoz. Egyedül voltam megint, majd 6-kor elhoztam Felixet.
Pénteken délelőtt Elias-éknál voltam takarítani, 9-től 12-ig. Majd itthon várt egy halom vasalnivaló, mivel a héten voltam olyan "lusta", hogy nem sikerült nekiállnom. Délután szuper volt minden, Felix kicsit mintha újra a régi lett volna - sportpályán voltunk, fociztunk, hintáztunk, trambulin - szóval minden ami kell. Ő amúgy ilyen; egyszer ilyen a kedve, máskor olyan...nekem pedig így kell elfogadnom. :)
Este filmezést volt betervezve Andinál, szóval vacsora után egyből Münchennek vettem az irányt. Horror-estet tartottunk, beszélgettünk - elvoltunk. Fél 2-re értem haza, egyből ágyba is estem. :)
Szombaton csak beugrottam délután városba Orsival talizni egy rövid traccsparti erejéig, aztán gyorsan haza, átöltözés, készülődés, majd város. Az utolsó áprilisi bulira Andiéknál, majd Schluckaufban hangolódtunk megint, aztán a szokásos módon Klangwelt következett. A buli fergetegesen jóra sikerült! Megállás nélkül táncoltunk - a végére totál kész volt mindenki. :) Reggel fél 7-re értem haza, vasárnap délben keltem. Ráncba szedtem magam, diskuráltam egy keveset a családdal, délután pedig Szimivel találkoztam városban. Megmutattam neki, hogy honnan fog indulni a busza, amivel megy haza pénteken reggel. Sétáltunk, kajáltunk, később összefutottunk Andival és Orsival is, megbeszéltük az elmúlt éjjel eseményeit, most pedig itt vagyok és körmölöm a blogot... :)
Ne haragudjatok, hogy a végét ennyire összecsaptam, de néha egyszerűen nem visz rá a lélek, hogy mindent részletesen leírjak. Olyan nehéz minden mozzanatot, pillanatot összekaparni ilyenkor a fejemből, amik az elmúlt napokban történtek. Nagyon sok mindent ki is hagyok - mert azért nem minden publikus :) -, de igyekszem nagyon...élőben pedig majd rengeteget mesélek úgyis, szóban annyival jobb lesz - előre készüljön mindenki, hogy kb. be sem fog állni a csuszalesőm! :)
Még két nap, hétfőn és kedden kell dolgoznom csak. De itt már javában tart a szünet. Gyerkőcök napköziben, oviban lesznek ugyanúgy, ahogy szoktak délután 4-ig. Szerdán pedig egy rövidnek nem mondható napom lesz; Merseburgba viszem a fiúkat vonattal, ami 4 és fél órás út innen, majd egy órát időzök ott, és jövök vissza. Leadom őket a nagyszülőknek, mert a húsvéti szünetben mennek nyaralni és a szülők ezt csak így tudják megoldani... élmény lesz, azt hiszem :) Csütörtökön pedig a fél 8-as vonattal irány Magyarország...
Május 1-jén jövök vissza, ha valaki igényt tart a társaságomra, amíg otthon leszek, kérem jelezzen! :)
Hamarosan találkozunk! Jók legyetek addig is!

Puszi Mindenkinek

3 megjegyzés:

  1. De édes vagy, nagyon köszönöm! Neked is kellemes időtöltést majd otthon! ;)

    VálaszTörlés