2011. február 27., vasárnap

kis móka :)

Szombaton már a reggeli 8:16-os kelésnél felvillanyozódott a kedvem, hét ágra sütött a nap. Ennek ellenére is sikerült visszaaludnom, fél 12-kor keltem. Felbattyogtam, mindenki ugrál, örül, sikít - nagyszülőktől két csomag jött a fiúknak. Ezek tele voltak édességgel, játékokkal és pénzzel. Csak hogy megemlítsem, Robinnak kereken 100 eurót sikerült összekaparnia a félévi bizonyítványával - ami csaupa kettesből áll :D (csak ugye itt fordítva vannak a jegyek és 6-os is van) na mindegy, lényeg a lényeg, jó a tarifa! ;) És hogy szegény Felix se maradjon pénz nélkül, ő is kapott, de ő csak 50 eurót. Örültem velük, majdnem befogtak Wii-t játszani, de mondtam nekik, hogy még ki kell takarítanom a fürdőszobám és el kellett mennem bevásárolni a délutáni palacsintához. Ebéd után a család elment biciklizni - én addig a boltba. Szerintem egy kerek órát biztosan eltöltöttem a Penny-ben - nem találtam fahéjat, mákot és diót sem. Ok. Irány az Edeka - ott sem volt semmi. Vettem mandulát, majd töltik azzal :) Gyorsan haza, összekavartam a tésztát, állni hagytam, aztán már sütöttem is. Töltelékek: nutellás - tetején banánnal, kakaós, lekváros, mandulás, pudingos és túrós (szerintem nem ízlelhették meg az igazi magyar túrós palacsintát, mivel itt nincs normális túró), mindegy, legközelebb majd hozok nekik otthonról :) Nagyon megdicsérték, a lekváros és a túrós ízlett nekik a legjobban, ha jól számoltam, akkor négyet evett mindenki és mondták, hogy még mindenképpen csinálnom kell majd. :) Ez is megvolt. 
Utána elkészültem és már mentem is a városba. Orsival találkoztam, Andiékhoz mentünk. Ittunk, ettünk...csak a szokásos :) Tudni kell, hogy Orsi és Andi ugyanazon a metro vonalon laknak, amin az Allianz Arena-hoz is el lehet jutni. Amikor megjött a metro, nem hittünk a szemünknek - tele volt söröző, sálas, éneklő és kiáltozó focidrukkerekkel, Bayern - Dortmund meccs volt. Alig vártam, hogy leszálljunk már, egy talpalatnyi hely nem volt. Megkérdeztünk egy pasast, hogy ki nyert - hát sajnos nem "mi"... 
Aztán a Dia's Bárba mentünk. Megint rendeztek magyar estet, most sokkal többen voltunk, mint két hete. Jól éreztük magunkat, darts-oztunk, sokat beszélgettünk, ismerkedtünk. Fél 2 körül átmentünk a Kultfabrik-ra, a Willenlos nevű helyre szerettünk volna bejutni, de a biztonsági őr nem akart beengedni minket, mivel volt velünk egy hosszú hajú pasas is - itt megjegyezném, hogy a kiköpött hasonmása volt Ganxsta Zolee-nak :) -, szóval így ismét a Spielwiese-n kötüttünk ki. Valamilyen farsangi banzáj lehetett, voltak fura fazonok és minden fel volt díszítve. Ja, a múltkor történt, hogy Orsi elhagyta ott a kabátját - vagyis a ruhatárban nem kapta vissza. Mondták neki, hogy a hely főnökénél kell érdeklődnie. A főnök olyan rendes volt, hogy utalt neki 50 eurót, hogy vegyen egy új kabátot, valamint kapott egy ingyen belépőt és egy üveg prosecco-t ajándékba, fémdobozban, sok jéggel, három pohárral - köszönjük szépen! :) Szóval, jól járt(unk) szerintem. Elfogyasztottuk, táncoltunk, szuper volt minden...reggel fél 7-re sikerült is itthon párnára hajtani a fejem.

video
                                                      részlet a buliból... :P

A vasárnapom teljes egészében punnyadással telt... :) Dehát néha ilyen is kell. Pontosan egy hét múlva elmegy a család síelni Ausztriába - egy teljes hét nyugi!! Mondanom sem kell, hogy mennyire várom már! :)

Ölelek Mindenkit, jók legyetek! :)

2011. február 25., péntek

ohh yeeee! :)

Hétfő: kissé rosszul indult a hetem. Tudni illik, még a múlt héten történt, hogy a 3 fiúval (Adriano is jött) lementünk a suli melletti játszótérre. Ott voltak Robin osztálytársai, két lány. Egyszerűen nem tudom miért, de a fiúk elkezdték a csajokat piszkálni, kergetni, bottal "kardoztak", homokkal szórták egymást stb. Az egyik kiscsaj el is kezdett sírni. Én többször is rájuk kiabáltam, hogy hagyják abba, de ilyen esetekben nem mindig tudom, hogy "meddig is mehetek el velük". Nos, ennek olyan visszhangja lett, hogy az egyik kislány anyukája felhívta Katit hétvégén, hogy mi történt. Kati ki volt akadva, hogy Robinnal amúgy is gondok vannak mostanában, mindent és mindenkit "doof"-nak (hülyének) talál és a félévi értesítőjében is a magatartására panaszkodtak. Anyuka elmondta, hogy oda kellett volna mennem a fiúkhoz és ha kell, erőszakkal elvenni tőlük a botot, homokot. De én ezzel tényleg nem vagyok tisztában, isten ments, hogy valamit is elvegyek tőlük. Néha, ha csak hangosabban szólok rájuk, már akkor is úgy szólnak vissza, hogy nem tetszik. Nah, de mindegy is, mostantól fel lettem hatalmazva, hogy ezt kell csinálnom, mivel én vagyok a "felnőtt". Valamint mindig be kell számolnom, hogy mi történik, mert akkor el kell beszélgetniük a gyerekekkel. Tudom, hogy valójában én voltam a hibás, Katinak igaza van, de eszembe jutott, hogy "talán ha jobban nevelted volna őket, akkor nem utálnának mindenkit alapból"...annyira ez a gondolat volt bennem, elszontyolodtam kicsit, nem tudom így abban a pillanatban mindenféle gondolat kavargott bennem. Aztán amikor elköszöntem Katitól akkor már mosolygott, tudom, hogy igazából nem is haragszik rám, mondta azt is, hogy ő tisztában van vele, hogy mennyire nehéz a fiúkkal...
Dolgoztam Avantiban is, délután pedig nálunk volt Elias (Felix barátja) és Robin megint nem hagyta őket játszani. Nagyon ideges lettem rá, de aztán lekötöttem a figyelmét, majd elment Adriano-hoz - jessz! :D Este Felix-szel havat lapátoltam - már megint nagyon sok esett, csak remélni merem, hogy ez volt az utolsó adag :)
Kedd: Kati korán reggel Düsseldorfba utazott - ergo egyedül voltam. A reggel kissé nehézkesen indult - Felix nem akart felkelni. Beindítottam a rádiót max hangerőn a fürdőszobában (ami a szobájukkal szemben van), lerántottam róla a takarót és kiabáltam, hogy azonnal keljen fel. Hatásos volt :) Reggeli után az elkészülés is nehézkesen ment, Felix egy szál semmiben áll a fürdőszoba közepén és állítgatja a rádiót - magamban feltettem a kérdést párszor; "vajon még ma odaérünk az oviba?"...
Délelőtt vasaltam - nem számoltam, de 30 ruhadarabot tuti, jól elégettem a kezem is...
Délután nem volt semmi extra. Én nem is értem, hogy mi van velük mostanában, de minden apelláta nélkül eljátszanak egymással, kiabálás, veszekedés és az én közbeszólásom nélkül is. 6-kor szokásos ping-pong.
Képzeljétek el, Andit és Orsit én még nem mutattam be egymásnak - bár mindkettővel jóban vagyok. Mindketten kezdtek egy másik nyelvtanfolyamot kedden és a másnap azzal kezdődött, hogy elmondták, hogy megismerkedtek. De nem tudták egymásról, hogy ki kicsoda és hogy van egy közös ismerősük is - én. Hát ez nagyon poén. Azért ebből látszik, hogy München sem olyan nagy - beigazolódott megint, hogy kicsi a világ! :)
Szerda: gyönyörűen sütött a nap, dolgoztam az Avantiban.
Délután Felix egyik ovis társát, Moritz-ot is el kellett hoznom, anyuja megkért, hogy tegyem meg ezt és ő majd később jön érte. Robin 3-kor hazajöhetett a suliból - természetsen Star Wars-ot akart nézni. Bezzeg amikor velem vannak, akkor nem lehet. Uwe viszont itthon volt egész nap, így a gyerek nyugodtan eltölthet akár pár órát is a tv előtt. Hihetetlen.
A két kisebbel nagyon jól elvoltam, átnéztünk valami 200 oldalas könyvet, mindent el kellett nekik magyaráznom, olyasmi címe volt, hogy A világ, ahol élünk - minden be volt mutatva a dinoszauruszoktól a felhőkarcolókig. Aranyosak voltak. Én imádom, amikor Moritz van itt - itt megjegyzem, hogy jöhetne sűrűbben is. Mert akkor nyugi van, mindennel lekötik magukat és Felix is normális. Elias-szal pl. sokkal másabb, szemtelen, visszabeszél, üvöltözik...
Szóval, ez a nap is eltelt. Én pedig már megint azon kaptam magam, hogy "holnap csütörtök", újra... ;)
Megismertem még egy magyar lányt, Tamarát. Bár még csak neten beszéltem vele, de itt lakik ő is Starnberg mellett. Egyelőre 3 hónapot marad, mindenképpen találkozni fogok vele, belevaló, jófej csajnak tűnik. Egyik közös ismerősünk ajánlott neki engem - "mint jó arcot a környéken" - hát köszi Zsuzsa, ha olvasod a bejegyzést, meg amúgy is! :)
Csütörtök: jelzem, ezen a napon végre minden dokumentumot a kezemben tartok, ami a jövő évi terveimhez kell. Kati volt olyan rendes, felajánlotta, hogy elviszi és beszkenneli nekem mindet, köszi érte! :)
Az ég világon semmi említésre méltó nem történt. Szerintem ha 2 órát dolgoztam aznap akkor sokat mondok. Felix bejelentette az oviban, hogy elmenne játszani az egyik óvónő fiához - szóval Paulina vitte őket haza, majd 6 órára beszéltük meg, akkor hozta vissza a gyereket.
Mivel Uwe 2 napot itthon volt - beteg, szerdán és csütörtökön is, így Robinnal szinte semmit sem voltam. Miután hazaért a suliból elvonultak leckét írni, én csak a kiabálásból hallottam mindig, hogy éppen veszekszenek. A srác nem bír odafigyelni a lecke megírásánál, mindig mindent elfelejt, nem tud írni, nem tud olvasni és ezt a szülők hatalmas tragédiaként élik meg. Megértem. Mert tényleg minden más érdekli, de az, hogy 9 évesen ennyire ne bírjon odafigyelni semmire - na ez még nekem is magas... :)
Lecke után egész estig a tv előtt ültek és megy a Wii. Ha-ha, ilyenkor bezzeg szabad, igaz?! Megszoktam már. :) Ezalatt az idő alatt én feltalálom magam, olvasok, baromi sok "gyönyörű házak és kertek" katalógust nézegetek, "lemegyek párszor hídba". Hmm, ha még nem mondtam volna; április végén kezdik meg a kertben a munkálatokat, totál új lesz az egész, renoválva, kis lépcsőkkel, tavacskával, hatalmas terasszal, grillezgetővel, faházikóval kell elképzelni. Ahogy ezekben a magazinokban látom - már amik be vannak jelölve - hát, lehet, hogy idén tényleg csak 2 hétre mennek nyaralni (nem három hétre és nem Indonéziába, mint tavaly)... :) Na jó, csak viccelek ám. Az a helyzet, hogy szerintem meseszép lesz és nagyon örülök neki, hogy még itt lehetek, amikorra kész lesz.
Péntek: délelőtt megnéztem egy kissé - számomra - érdekes filmet, a Fekete hattyú-t. Nemrég jött ki, ha jól tudom már Oscar-ra is van jelölve - lényegtelen, de mindenkinek ajánlom! Kicsit kesze, kicsit kusza, rázós egy film, tulajdonképpen még nem értem, hogy mi is lett a vége!? Azt hiszem többször meg kell még néznem. 2 körül csörög a teló - Kati hív - legyek olyan kedves és vigyem be a gyerkőcöket Münchenbe a fél 5-ös vonattal. Mondanom sem kell, a két fiúnak semmi kedve nem volt menni. A vonatnál várakozós időben az volt a legnagyobb szórakozásuk, hogy kúsztak a földön és a kukákban könyékig, összegyűjtve minden szemetet. Robin talált egy aranyozott hajcsatot és a Münchenbe vezető úton hol az egyik hol a másik fiú hajába kellett tűzögetnem :D Komoly volt. Felix talált egy medált, ez az:



Kérdés: mi ez a nőcis alak, ez valaminek a jele? Ha valaki tudja, segítsen légyszi. Már nagyon sok ideje nem találok erről semmit sem. Sok amerikai filmben van, nyakláncon medálként szokták hordani, valamint kocsik és lakókocsik elején is látni néha. Köszi előre is! :)
Kiscsalád az  Ikeába ment - azt hiszem. Bevittem őket, apukának leadtam őket a Hauptbahnhof-on, megérkezett anyuka is. Azzal indított, hogy "szabad vagy"! Ejjha, köszönöm, elrebegtem egy "bis Abend und Viel Spass!"-t és már ott sem voltam. :)
Nem akartam már egyik csajt sem elhívni magammal várost nézni, különben is szerintem mindenki dolgozott. Egyedül talán még nem is voltam soha. Marienplatzon, Karlsplatzon, Kaufingerstraße-n voltam - fényképeztem, mint egy őrült túrista :) Anya már szóvá tette, hogy nem csak bulis képeket szeretne látni. Oké, feladat teljesítve és folyamatosan rajta leszek az ügyön. Oltári jó volt kimoccanni, péntek este, ennyi szabadidővel megint. Szép idő volt, meleg, rengeteg ember mindenhol. Kimentem az Olympia bevásárlóközpontba, ettem egy gyümölcssalátát, nézegelődtem még és hazajöttem. Még így egyedül is, de nagyon jól éreztem magam. :)
Tulajdonképpen itt hozzátenném, hogy ennyi szabadidőm még sosem volt, mint ezen a héten. Naponta a 2 óráim alig jöttek össze...
Sokszor felteszem magamban a kérdést - válasz nem jön még rá, de az életben mikor lesz még ilyen, hogy napi 24 órából 20 órában azt csinálok amihez éppen kedvem van?! Munka és kötelezettségek nélkül. Valószínűleg soha. Ezért is szeretem ezt a "munkát" nagyon. Ha elkezdtem volna egy sulit, akkor tanulni kellene, utána valószínűleg már munkát keresni, megteremteni az életem...úgy gondolom kellett ez az 1 év, mindenképpen. Tanulni ráérek, ha ahhoz lesz kedvem úgyis elkezdem. Ezt is itt tanultam meg, ha valamit akarok, akkor azt bármi áron. Ha akaratom lesz, akkor úgyis meg fogom találni a sikerhez vezető utat. :)

Szóval, a ma készített képeket az albumok között megtaláljátok! Vasárnap jövök. A hétvégém pedig ismét nagyon jónak ígérkezik... :)

Puszilok Mindenkit!

2011. február 20., vasárnap

Lollihop, Sausalitos, bevásárló körút - 2011.02.18-20.

Sziasztok!

Ott hagytam abba, hogy csütörtök következik; egyedül voltam a fiúkkal, szülők vacsizni mentek. Délután nem volt semmi különös, egymással játszottak végig, tv-zni sem akartak, én pedig olvasgattam addig. Megvacsiztunk, fürdés, fogmosás, tv, meséltem nekik és irány az ágy. Nyugalom volt, szeretem az ilyet :)
Pénteki napom elég rövid lett - ami a munkát illeti. Délben már el kellett hoznom Felixet, mivel délután Münchenbe mentünk. Kati mondta, hogy jó lenne, ha a saját belépőm az úgynevezett Lollihop nevű helyre én fizetném, mivel az Oma a két fiú délutánját állja, de én csak utólag jöttem képbe. Oké, mondom semmi gond, 4 eurót talán még kibírok, de amikor indultunk Kati kezembe nyomott 10 eurót, mondván, hogy délutánra...annyira jó fej, pedig tényleg nem kellett volna neki, én akartam menni. Oma Wehlen-nel töltöttük a délutánt, ő vigyázott néha a gyerekekre, mikor még kicsik voltak, ő volt a nanny. Kati, Robin, Felix és én...autóval mentünk délután 2 körül, először egy bőrgyógyászhoz, mivel Robinnak valamilyen időpontja volt. A kocsiban olyan rosszul lett, hogy majdnem meg kellett állni, végül el is kezdett sírni. Elmondása szerint néha rosszul van útközben - de csak akkor ha kocsival utaznak valahova. Érdekes volt, anyuka szerint csak félt a dokitól...
Találkoztunk az Oma-val, aki nagyon kedves és fiatalos. Vele mentünk tovább a Lollihop nevű hatalmas játszóházba. Külön albumot tettem fel, a képeket látva szerintem el tudjátok képzelni, hogy milyen lehetett :) Égig érő csúszdák, mászókák, medence, rengeteg labda, kis kocsik, mini Las Vegas terem stb. Mindenhol rohangáló gyerekek, sírás, kacagás, amit csak el tudtok képzelni. Volt néhány kajálós hely is, sok szék és asztal, azoknak a felnőtteknek, akik már nem bírják idegekkel :)
Nekem nagyon tetszett az egész és végig azt kívántam, hogy bárcsak egy órára én is gyerek lehetnék megint :D Kipróbáltam volna ott sok mindent az az igazság :P
Fényképeztem, videóztam őket, sétálgattam és néztem a többi gyereket. Klassz volt! Szerintem az Oma-t totál kifosztották szerény nyudíjából, mivel amit megláttak és pénzzel működött mindent kipróbáltak, édességet vetettek, játékgépeztek.. :)


6 óra körül jöttünk ki a helyről, Oma kidobott engem Pasing-ban és S-Bahnnal hazajöttem még. Gyors készülődés és mentem vissza városba. Orsival találkoztam, beültünk egy helyre, ittunk sört, majd átmentünk a Sausalitosba. Itt mellékesen megjegyzem, hogy még mindig az egyik legjobb helynek tartom itt Münchenben, pedig még nagyon sok helyen nem is voltam. Ittunk egy Ladykiller-t, megállapítottam, hogy még mindig itt készítik a világ legjobb koktéljait ;), táncoltunk, nagyon jól éreztük magunkat. Dehát a Sausalitosban mikor nem jó a buli?! :)


Korán eljöttünk, nem terveztünk hajnalig mulatozást, de nekem még fél órát várnom kellett a vonatig. Leültem, csak néztem magam elé - kicsit fáradt voltam már. Odajött hozzám három német srác, hogy kérdezzenek valamit a vonatról. Aztán elkezdődött a szokásos párbeszéd; honnan jössz, mi a neved, mit csinálsz Münchenben...hát, nem akarták elhinni, hogy én nem francia vagyok, a nevem miatt ugyanis végig azt hajtogatták, hogy csak Franciaország lehet a "hazám" :) Jött a negyedik haverjuk is ééés...elmondta, hogy a nagymamája magyar. Képzeljétek el, elénekelte nekem az "Az a szép, az a szép, akinek a szeme kék..." című dalt, de olyan akcentussal, hogy alig jöttem rá, hogy ez tényleg magyarul van :) Nem baj, tetszett, mindig tudok örülni az ilyeneknek.
Itthon hulla fáradtan bedőltem az ágyba és másnap délig fel sem keltem.
Szombat délutánra már meg volt beszélve Andival egy bevásárló körút. Fél 3-kor taliztunk Marienplatzon, majd elmentünk a Vapiano-ba (olasz kajálda). Ő pizzát evett, én pedig Cézár salit, majdnem egy órát kellett várnunk, olyan sokan voltak. De én azt mondom, azon a helyen még többet is várnék, egyszerűen mennyei a kaja! :)


Kimentünk az egyik bevásárló központba (Riem Arcaden), na ott eltöltöttünk pár órát, nekem sikerült egy "kerek" pénztárcát vennem :) (ja, és még városban vettem egy Münchenes táskát is), de több mindent nem is nagyon terveztem...már majdnem szomjan haltunk, leszakadtak a lábaink, de végülis jó volt. Andi babaruhát hajtott az egyik ismerősének, ezért még vissza kellett menni a városba is. Imádom, hogy itt nem húzzák le az üzletek a rolót délben, este 8-ig minden nyitva van! Mekiben vettünk egy Käsekuchent, majd Andiékhoz mentünk. Ettünk, filmeztünk, beszélgettünk. Elkezdtünk bacardi-zni is, de éjjel fél 1-kor inkább elindultam haza, mielőtt még elkapott volna minket az az érzés, hogy bulizni akarunk :)
Na, ettől a kis itókától annyira feldobódtam, hogy itthon nem bírtam fél 4-ig elaludni, így hát megnéztem még egy filmet.
Vasárnap délben Tündihez mentem, finom húslevest, csirkemellett és krumplit csinált nekem (vagyis nekünk). Jól laktam ismét! :) Igyekeztem haza, mert megint baj volt a vonatokkal a hétvégén, de mire hazaértem, hívott a főnök a pizzériából, hogy nem kell bemennem, mivel "lapos" ma az egész...

Mára ennyi. A kis összegzéseket is befejeztem már, de ha valakinek valami extra kérése van, akkor jelezzetek és megpróbálom még összeszedni a gondolataimat! :)

Gyönyörű hetet kívánok Mindenkinek, sok puszi!

2011. február 16., szerda

kisebb "súrlódások", botanikus kert, jó kilátások...

Sziasztok!

Ismét itt vagyok. Érdekesen telik ez a hét, volt mindenben részem azt mondhatom. Hétfőn Robinnak segítettem házi feladatot csinálni, 6 darab A4-es papírt kellett összeragasztani és rajzolni, írni rá mindenféle dolgot, amit a szabadidejében szívesen csinál, kedvenc ételeit, sportjait...szinte a 3/4-ét én csináltam, de nagyon tetszett. Az idő is ment vele és örömet is okozhattam neki :) Megint nagyon sokszor meg lettem dicsérve, hogy mennyire ügyesen rajzolok - kár, hogy ezt otthon a sulikban nem fedezte fel senki sem :)...
Közben itt volt Lola, akivel tavaly még Felix egy csoportba járt az oviba, de a kislány már elsős, csak még mindig jóban vannak. Vasárnap is itt volt, hétfőn pedig csak úgy beállított. Vacsinál megvitatták a szülők, hogy Lola igazából nem is Felix-hez jön, hanem Robin miatt. Végig arról témáztak, hogy milyen aranyos, kedves, szép kislány, ráadásul ugye aranyszőke... :) Amúgy szerintem is feltűnő, hogy egyre sűrűbben fordul meg nálunk.
Kedden olyan történt, ami még soha. Ne gondoljatok nagy dologra - annyi a lényeg, hogy kétszer is sikerült Robinnal összeszólalkoznom. Nálunk volt Adriano - ilyenkor meg vannak őrülve - és nem akartak lekattanni a számítógépről, Star Wars-oztak természetesen. Huszonötször szóltam már rájuk (normálisan, szépen kértem őket) - nem hazudok, és a fél óra is jóval letelt már - és csak nem akarták kikapcsolni a gépet. Mire én felemeltem a hangom és Robin visszaüvöltött, hogy már éppen kapcsolják ki...ráförmedtem, hogy ugyan már ne ő legyen megsértődve és velem ne kiabáljon...
A másik; éppen készítettem a vacsorát, totál paradicsomos volt a kezem, csörög a telefon. Ők hárman éppen nagyon el voltak foglalva, fel - le rohangáltak - szóval ráértek. Rohanok a telefonhoz, hogy odaadjam Robinnak, hogy intézze el, mire a telefon elhallgat. Erre ő torka szakadtából rám kiabál, hogy miért nem tudtam előbb odavinni neki. Nah, akkor már én sem türtőztettem magam, megkérdeztem tőle (kiabálva), hogy miért üvöltözik velem és mi a baja ma?!... Nem mondott semmit sem...ping-pongon már jóban voltunk, csak furcsa volt aznap, mindegy...
Ping-pongon egy bácsinak sikerült ismét "felhúznia". Mindenképpen el akarta magyarázni, hogy kell normálisan szerválni. De közben neki úgy ment, hogy egyik szervája sem jött át, de engem nem akart békén hagyni. Valahogy így furcsán, alulról ütötte a labdát, be nem állt a szája...és hát, nem volt "kellemes illata" sem...(de gonosz vagyok)...
Vacsoránál (még mindig a keddi nap) már majdnem ott tartottam, hogy most állok fel az asztaltól és otthagyom őket. Felix joghurtot evett, próbált...az összes cucc, amit a kanalára sikerült felszednie, vagy a hajában, vagy a pulcsiján, vagy az asztalon landolt. Már olyan idegesítő volt nézni és látni azt - vagyis nem látni -, hogy nem szólnak neki. Bennem pedig végig csak az volt, hogy "te úristen, ő 6 éves már és egy joghurtot nem tud normálisan megenni?!"...
Lehet, hogy én csináltam csak nagy ügyet mindenből ezen a napon, lehet, hogy a Robinnal való szócsatáim bélyegezték meg - de minden idegesített :)
Csak hogy tudjátok, hogy ilyen pillanataim is vannak és nehogy azt kapjam mindenkitől, hogy csak a jó dolgokat írom le...

Szerdán zárva volt az ovi, azt hiszem valami továbbképzés miatt. Lényegtelen. Már azon agyaltam, hogy mit lehetne majd egész nap csinálni. Mármint Felix és én, én és Felix :)
Katinak támadt egy ötlete reggel; van az Olympia Park alatt egy úgynevezett "Sealife" (olyasmi lehet, mint a tropicarium Pesten), az eredeti terv az lett volna, de miután anyuka lecsekkolta, hogy 25 euró a beugró 1 órára, így inkább elvetettük az ötletet :)
Maradt a botanikus kert (képeket az albumok között találjátok). Kati elvitt minket Münchenbe, villamossal kellett kimennünk a város szélére. Egyből odataláltunk, pedig itt még nem utaztam villamossal. Nem voltak sokan és a kertnek csak a téli része volt látogatható. Nyáron még tuti, hogy visszatérek, mivel gyönyörű az egész. Szebb időben pedig még szebb lesz! Voltak különböző "házak", afrikai, mexikói, madagaszkári, orchidea, dzsungel stb. Meseszépen meg van minden csinálva, az ember tényleg úgy érezheti magát, mintha valóban ott sétálna. Meleg volt, párás a levegő - de nagyon tetszett. Volt egy pillangó-ház is, ahol a pillangók nem voltak bezárva, hanem szabadon röpödtek. Volt mindenféle színű és nagyságú. Ott töltöttük el a legtöbb időt, Felix kisajátította a fényképezőgépem és minden egyes fűszálat megörökített :) Rettegtem, hogy mikor ejti bele az egyik kis folyóba, patakba, tavacskába...de szerencsére semmi ilyen nem történt.
Nem igazán akartunk hazajönni, de Robin kikönyörögte, hogy 1 órakor jöhessen haza a suliból a fél 5 helyett...
Kifele menet jött egy csoport - valamilyen fogyatékosok voltak. Nagyon kínosan éreztem magam, Felix majdnem hogy előttük állt meg és egyfolytában bámulta őket, majd nevetett is és utánozta őket. Nem bírtam neki megmagyarázni, hogy ők betegek és valószínű így születtek. Olyan rossz volt... :(
(itt zárójelben megjegyzem, hogy itthon a szülőknek és Robinnak sem azt mesélte, hogy mi milyen jó volt, hanem azt, hogy kiket látott...)
A botanikus kert után elvittem Marienplatz-ra, Meki-ben ettünk majd irány haza.
Délután rajzolgattunk, színeztünk, Robinnál ismét itt volt Adriano. Levittem őket a suli melletti játszótérre és sportpályára - szerintem minimum 3 órát ott töltöttünk. Volt ott két kiscsaj, a három fiú elkezdte piszkálni őket, homokkal dobálóztak, bottal kergetőztek, üvöltöztek, káromkodtak...megint fel kellett emelnem a hangom - hmm remek, hogy az iskola mellett, a játszótér kellős közepén - mindegy, feladták, megnyugodtak a kedélyek :)...
Így ezek voltak a lényegesebb pillanatok, mozzanatok az elmúlt három napban.
Holnap nyugi lesz, szülők nem jönnek este haza (vagyis csak későn), romantikus vacsi lesz Münchenben. Én teszem ágyba a gyerekeket, esti mese, miegymás...de legalább nem lesz diskurálás, tudják, hogy nálam nem lehet :)
Pénteken délután az egész család Münchenben lesz, Felixet is előbb kell elhoznom az oviból. Oma Wehlen-nel találkoznak (ő nanny volt, és még akkor vigyázott a gyerekekre, amikor nagyon kicsik voltak, de máig is tartják a kapcsolatot). Enni mennek, valamint egy Lollihop nevű helyre (hatalmas játszóház, kiáltozó gyerekekkel). Kati megkérdezte, hogy van e kedvem menni, de szerintem megyek, nem hagyok ki egy ilyet :) Este pedig Orsival találkozom, beülünk valahova...
Mindegy, most a hétvégét nem írom le előre...vasárnap jövök a beszámolóval! ;)


Az Au Pair élete:

Mit jelent az, hogy au pair vagy:
Az au pair-ek internetes oldalakon vagy közvetítőkön keresztül kiutazhatnak külföldre nyelvtanulás, egy másik ország, a nép és a kultúra megismerése céljából. Adott családnál laknak, vigyáznak a család gyermekeire, óvodába és iskolába viszik őket, különórákra, edzésekre. Néha házi feladatot is csinálnak velük. Néhány családnál a főzés és a takarítás is az au pair feladata. Ahol én élek, itt csak vasalnom kell, minden héten egyszer jön egy takarítónő. Az au pair-nek saját szobája van, tv-vel - jobb esetben telefonnal, saját fürdőszobája. A család biztosít egy havi bérletet, bármilyen közlekedési eszközre - annyit utazol amennyit akarsz és oda ahova akarsz - persze csak meghatározott területen belül (az én esetemben ezt például München Großraum-nak hívják, egész Münchenre érvényes, valamint az 50 km-es vonzáskörzetbe), kapok ezenkívül még betegbiztosítást, amit szintén a család fizet. Sok családnál fizetik az au pair-nek a nyelviskolai kurzust is - nekem ezt nem fizették, saját pénzemből kellett. De ez ritka eset :) Valamint a havi 260 euró, ami tulajdonképpen zsebpénz, hiszen a családnál lakom (nem is akármilyen körülmények között), teljes ellátásom minden szempontból meg van oldva (evés, ivás). A zsebpénzt arra "kell" költenem, hogy ha valamit venni szeretnék magamnak, ha beülünk egy moziba, elmegyünk valahova vagy szórakozni. Szerintem megéri, de ezt majd később kifejtem, hogy miért...

Sokan hiszik azt, hogy tulajdonképpen semmit sem csinálunk, nem nagy ügy egy gyereket kísérgetni ida-oda, játszani vele. Én is - mint ahogy sokmindenki, nyaralásnak fogom fel ezt az egészet, egy 1 évre szóló álomnak. Viszont tudnék mesélni olyan történeteket is, akiknél nem úgy alakultak a dolgok a fogadó családdal, ahogy kellett volna. Nekik el is ment a kedvük egy életre ettől az egésztől. És igenis azt kell hogy mondjam, hogy ez nem feltétlenül egy könnyű munka. Sokszor kialakulhat az az "egyszer fent - máskor lent" helyzet, sokaknak biztos megfordul a fejében, hogy abbahagyják, hazacuccolnak, nem csinálják tovább, elegük van. Valahol meg is értem miért, bár nálam talán nem is fordult elő még ilyen (?), de azért "kemény" munka ez. Nem csak arról szól, amit azok látnak akik még nem voltak au pair-ek. Legfontosabb az alkalmazkodás. És bármennyire is jó a gyerekekkel és a családdal minden, Te akkor is kizökkentél a megszokott életedből, mert külföldön vagy, kénytelen vagy más nyelvet beszélni, idegenek között, minden nap, minden percben, velük ülsz le enni és inni, velük kell hogy megbeszéld az összes dolgod, gondod! Talán sokak számára ez a legnehezebb - hozzászokni egy teljesen új élethez, ahhoz, hogy bármennyire is tudod agyban, hogy vannak szeretteid, barátaid akikre számíthatsz, de pillanatnyilag mégis "egyedül" vagy. És így kell, hogy boldogulni tudj!

Akinek ez sikerül, bárhol legyen is, bármelyik országban de felejthetetlen egy (vagy több) éve lesz, ebben biztos vagyok. Ez egy hatalmas ajándék, amit a későbbiekben akár kamatoztathat is az ember. Mind a nyelv, az eddig nem ismert emberi tulajdonságok, a különböző helyzetek kezelése, az idegenekhez való viszony szempontjából.

Most jöjjön pár megállapítás, amiből biztosan lehet tudni, hogy au pair vagy:
- reggelenként arra kelsz, hogy üvöltenek, sírnak, ordítanak a gyerekek (az én esetemben például ez ellenkezője, csend van, mert vagy mindenki elalszik vagy Felix nem akar felkelni - ergo Robin nem kiabál egymagában) :)
- az óvodáig/iskoláig tartó út még soha nem tűnt ennyire hosszúnak
- ha más au pair-ekkel találkozol, akkor nincs olyan, hogy ne jönne szóba a "családod" és a gyerekek
- rendszerint a gyerekek tesójának néznek (engem majdnem mindig) :)
- naponta betérsz a pékségbe és a bio boltba - mert ugye a napi kisebb bevásárlás hozzátartozik a munkakörhöz
- ha idegenekkel találkozol és megkérdezik miért vagy az adott országban, válaszolsz, hogy au pair vagy és ők erre értetlenül néznek rád (sokan nem tudják mit jelent ez)
- minden anyuka, a gyerekek barátai, a család barátai, a nagyszülők, ismerősök, tanár, tanárnő, óvónő messziről köszön, ismer és végtelenül kedves
- örülsz, ugrálsz, kiabálsz, zenét bömböltetsz ha a család megmondja, hogy elmennek egész hétvégére (mégjobb esetben egy hétre) és csak a tied a ház :D - legeslegjobb!
- lehet, hogy még a csendet is jobban tűröd, mint valaha bármikor
- a legózás és a különböző kacatok kipróbálása napról-napra újabb értelmet nyer
- szereted a tavaszt és a nyarat, mert akkor a gyerek kint akar lenni és általában egyedül is eljátszik
- két véglet van; ha a havi keresetedből mérhetetlen mennyiségű ruhát, kiegészítőt veszel, bulira, szórakozásra költöd, vagyonokat hagysz ott a különböző gyorséttermekben VAGY összerántod azt a bizonyos nadrágszíjat - de nagyon, a szádból naponta többször is elhangzik a "Mától spórolok..." kezdetű mondat
- alig várod a hétvégéket, mert akkor nyugalom van, oda mész ahova akarsz és azokkal akikkel akarsz - nincs munka :)
- az első kérdésed egy másik au pairhez: "A te családod gyerekei hányszor fürdenek hetente?"
- nyelviskolába jársz, szabadidődben barangolsz, olvasol, tv-zel, egyszerűen majdnem hogy csak pihensz egész álló nap
- imádod, ha a gyerekek a barátokhoz akarnak menni - több szabadidő (neked csak el kel hoznod őket), de engem például az sem zavar, ha négy gyerek van itt - már elvannak egymással, nekem megint több a szabadidőm :)

Ami a fizetésünket illeti...hogy is mondjam?!...
Volt pár vitám még mielőtt kijöttem, sok embertől megkaptam, hogy "nem vagy normális, hogy ennyi pénzért kimész Németországba dolgozni"...stb...
Mindenkinek csak annyit mondtam, hogy nem pénzt keresni jövök, nem ez az elsődleges cél. Nem árultam el azzal nagy titkot, hogy elmondtam, hogy havi 260 eurót keresek/keresünk. Tudok olyanról is, aki többet, de mindennek ára van - ők vagy hétvégén is dolgoznak vagy takarítaniuk is kell. Ez ilyen.
Egyáltalán nem érzem azt, hogy ez olyan kevés lenne. Mivel van fedél a fejem felett, van hol aludnom, teljes ellátást kapok (mint otthon), fizetik a havi 50 eurós bérletem, a havi 40 eurós biztosításom és mindenem megvan, amire szükségem lehet. Számtalan olyan alkalom volt, hogy elmentünk valahova és ők fizettek. Ezt az egészet nem abban a 260 euróban kell mérni szerintem. Ez nekem zsebpénz; ha valamit venni akarok magamnak vagy ha szórakozni akarok.
Valamint, ha belegondoltok abba, hogy ha pl. keresnék 1400 eurót / hónap, de abból ki kellene fizetnem valamiféle lakhatást, abból kellene magamnak ételt és italt teremteni, fizetni a közlekedésem...hát nem tudom...de ha így utánaszámolok, szerintem nagyjából ugyanott tartanék... :)
Tény, hogy ebből nem lehet meggazdagodni, de mondhatni ingyen tanulom a nyelvet. Ez pedig mindennél nagyobb ajándék!

Ami nagyon fontos még; a szabadidő. Ezt az au pair-ek többsége úgyis az első pár hétben kitapasztalja, hogy hogyan kell hasznosan eltölteni az időt, amiből nekünk olyan sok van - legalábbis nekem igen :)
Hétköznapokon kb. 3-4 órát dolgozom, de ez sem az a "megszakadós" munka, hiszen tudjátok. Azért írtam azt, hogy ez tulajdonképpen egy nyaralás nekem, mivel akkor sem mondja meg senki, hogy mit csináljak, amikor hétköznapokon szabad vagyok. Oda megyek ahova akarok, azokkal akikkel akarok. Egy a lényeg, hogy fél 4-re itthon legyek, amikor Felixért menni kell.
A hétvégéken - ahogyan ezt már írtam - nem sűrűn vagyok itthon. De nem is azért jöttem ki ide erre az egy évre, hogy minden hétvégén pihenjek és itthon üljek. Lehet, hogy lefáradok a gyerekek miatt - bár ezt sem mondhatom, áldott jók :):P De a hétvége arra van, hogy menjek. Elmondhatom, hogy szinte rohanás az egész (mert ingáznom kell), de ez sem zavar, hiszen úgy szép az élet, ha zajlik! :) Sohasem szóltak még, hogy most ide vagy oda ne menjek, ebből vagy abból elég már. Nem a szüleim, de nekik felelek mindennel. De szerintem itt a fél év alatt már megismertek annyira, hogy nem vagyok az az otthon ülős típus.
Az au pair-ek 99%-a ujjongásban tör ki, ha meghallja, hogy a család elutazik, nem lesz itthon, hosszú hétvége, nyaralás következik. És ez nem azért van, mert nem szeretünk velük lenni, de egyszerűen hatalmas boldogság és szabadság önt el szerintem mindenkit akkor :)... (apropó, 2 hét múlva síelni megy a családom Ausztriába 1 teljes hétre...)

Pusszantás!

2011. február 13., vasárnap

Immer besser!

Sziasztok!

A csütörtökről és a péntekről semmi újat nem tudok mondani, minden a legnagyobb rendben volt, semmittevés, gyerekek, sok-sok játék kint és bent egyaránt, pénteken ping-pong.
Érdekesség, ami felett máig sem térek napirendre:
Robinnak segítettem leckét írni, a múlt időket tanulják (aki tanult vagy tanult németet, az tudja miről beszélek), szóval van az első és a második múlt - egyszerű és összetett :) (pl.: machen, machte, hat gemacht), és...nekik ezt meg kell tanulniuk!!! De miért? Annyira érdekes. Sőt, Robin még csak véletlenül sem érez rá, hogy mi hogy helyes. De nekik ezt miért kell megtanulni? Azt hittem, hogy ez "csak jön". Én sem tanultam meg anno, hogy a "csinálok" igének "csináltam" a múlt ideje...vagy nem tudom miért van ez itt így, de neki nehéz, ezt látom. Alig tudok neki mindent megmagyarázni :)...
Pénteken vacsi után Kati mosolyogva közölte velem, hogy már igazán ennének valami magyarosat. Őőő...rávágtam egyből, hogy ám legyen. Mondta, hogy csináljam nyugodtan amikor csak akarom, nem kell most vasárnap...

Szombat délután ismét Münchenbe mentem, találkoztam egy magyar lánnyal, Szimonettával, aki 2 hete jött és szintén au pair. Facebook-on keresett meg, hogy még nincsenek ismerősei és szeretne barátokat szerezni :) Örültem neki, a héten már párszor beszéltem is vele és nagyon kedvesnek tűnt. Mint utóbb kiderült, tényleg az. Kimentem Neubibergbe (ott lakik, Münchentől 20 perc vonattal), majd együtt visszamentünk a városba. Karlsplatzon, Marienplatzon sétáltunk...lejártuk a fél várost :) Kimentünk Leopoldstraße-ra és ettünk egy pizzát a Pizza Hut-ban. Elbúcsúztunk, majd haza jöttem. Nagyon kedves, aranyos, közvetlen lány, azt hiszem, hogy igencsak egy hullámhosszon vagyunk, biztos vagyok benne, hogy fogunk még találkozni és közös programokat szervezni. Kellemes kis délután volt! :)
Fél 8-ra értem haza, de 8-kor már úton voltam vissza a városba. Orsival találkoztam, majd elmentünk az úgynevezett Dia's Bar-ba, egy magyar klub, ahol lehet enni, inni, darts-ozni, biliárdozni, jengázni, beszélgetni, ismerkedni. Nagyon sok embert megismertünk, au pair-eket, olyanokat akik itt dolgoznak, volt pár felnőtt is. Nem tudom emlékeztek-e még a Big Brother valóságshowból az Iti-re (valamilyen István, azt hiszem), de ő is ott volt ebben a párban, ott támasztotta a pultot. Egy ideig csak néztük, hogy miért ilyen ismerős, majd rákérdeztünk és mondta, hogy igen, ő az! :) Nagyon jó fej egyébként, együtt jengáztunk, hihetetlen beszólásai vannak. Tudom, hogy nem nagy ügy, hogy ott volt és találkoztunk vele, mert végülis nem sztár, de akkor is hihetetlen, hogy éppen itt Münchenben a magyar klubban kell összefutnunk... :) A bárban mindenki végtelenül kedves volt és segítőkész, be sem állt a szánk. Iszogattunk, eszegettünk, sokat nevettünk, jól éreztem magam! :) 1 óra körül átmentünk a Kultfabrik-ra (szórakozóhely "utcákkal", kb. 40 diszkó van egy helyen és mindenki megtalálja a magának valót), majd a 11er nevű helyen kötöttünk ki. Furcsálltam, hogy csak 4 euró volt a belépő - ami marha olcsónak számít itt :), de a buli őrületesen jó volt, jó zene, sok ember - hat mir Spass gemacht! :D Magam sem tudom miért, de fél 3-kor gondoltam egyet és "leléptem". Mivel utána a következő vonatom fél 6-kor jön, valószínű arra gondoltam, hogy nem akarok hulla lenni a nagy főzés előtt vasárnap délben...pedig komolyan akkor volt a buli a legjobb...megbántam már, hogy eljöttem, de majd legközelebb... :)

Vasárnap pedig eljött az idő, hogy megmutassam a főzőtudományom. Még szombaton délelőtt elmentem Penny-be és megvettem a rakott krumplihoz a hozzávalókat. Nem akartam még túl nehéz, sem fűszeres vagy számukra nagyon új ételt csinálni, ezért döntöttem a kedvencem mellett. Fél 12 körül kezdtem el, minden simán ment, finom is lett, csak kicsit sótlan. Én viszont úgy vagyok vele, hogy azon még lehet segíteni... :) Uwe és Kati kétszer ettek, Felix kétszer megdicsérte, hogy milyen finom lett, Robinnak nem ízlett csak...de nem velem volt a baj, szerintem csak új volt neki vagy az volt a gondja, hogy nem volt benne tészta :) Délután elvonultam kicsit, pihentem, anyáékkal beszéltem. Fél 4-kor átjöttek hozzánk a magyar szomszédok kávézni és sütizni. Beszélgettünk, ettünk és ittunk, de nekem mennem kellett az Avantiba...munka...

Most pedig egy kis kitekintés...

Egy hetem részletes leírása

No és akkor most jöjjön az, hogy mit is csinálok egy héten, milyen teendőim vannak, mihez kezdek akkor, ha hirtelen nagyon sok a szabadidőm.
A hétköznapokat nem írom le napról napra, csak általánosságban, valamint ha valamelyik nap van valami érdekesség.
Minden reggel - hétfőtől péntekig - pontban 6.50-kor csörög az ébresztőm. Fogmosás, stb. majd felbattyogok a konyhába. Szerda és péntek szokott rémálom lenni - álló helyzetben el tudnék aludni, annyira álmos vagyok :) de amúgy meg mindig minden szuper. 15-20 perc alatt összedobom a reggelit, srácoknak tízórait, kipakolok a mosogatógépből, majd jön Kati, Robin - és jobb esetben Felix - reggelizni (Uwe minden reggel fél 6-kor megy dolgozni, sohasem találkozom vele reggelenként). Néha leülök velük, beszélgetünk közben, de általában elvonulok addig. Magamból indulok ki, nem szeretek egyedül enni én sem, de azt sem szeretem ha néznek evés közben, úgy hogy az illető nem eszik :) Fél 8 körül végeznek, elvonulnak fogat mosni, öltözködni stb. Én ezalatt az idő alatt elpakolok utánuk, leszedem az asztalt. Robint 7.40-kor indítja anyuka suliba, én 8.10 körül indulok Felix-szel oviba. Kati szintén ekkor indul kocsival dolgozni, Münchenbe. Ez számomra érdekes, hogy minden nap eljátszuk; viszem az oviba, hozom az oviból és itt vagyok szinte fél éve, de másik au pairt még nem láttam :) Mindenkit kocsival vagy biciklivel visznek, szinte csak én viszem Felixet gyalog. És ha már egyszer Kati ugyanakkor elindul a munkahelyre, amikor mi az oviba, akkor nincs 5 perce arra, hogy bedobja a srácot? :D Ezt eleinte annyira furcsának találtam. Még azt sem mondhatom, hogy mindig siet, mivel valamikor még itthon van, mikor megteszem az ovi-pékség-bio bolt körutam...de mindegy, nem szólhatok, mivel én ezért a "kísérgetős sétáért" pénzt kapok, szóval ez nekem nem jelent gondot :)
Ovi után - ahogy már írtam - megyek a Meier pékségbe (legeslegjobb), ha kell tej, akkor útba ejtem a bio boltot is (nagyon ritkán Edeka vagy Penny, de anyuka a bio-t preferálja inkább :D). Itthon elfogyasztom a kis reggelim, terülj-terülj asztalkám van, nyugiban, békességben :) A reggeli a kedvencem egyébként és állítólag ez a legfontosabb is.
Délelőtt amíg suli volt oda jártam, most amikor munka van akkor Avanti Pizza, egyébként meg semmi extra. Mikor felkelek és néha álmos vagyok, mindig az az első gondolatom, hogy ha hazaérek oviból akkor tuti visszafekszem aludni, de soha nem csináltam még ilyet :)
Szóval délelőtt általában vasalok ha kell (1 héten egyszer vagy kétszer, de van olyan, hogy egyszer sem), akkor szoktam fürdeni, nagyon sokszor nézek filmet, angolozok, zenét hallgatok (majdnem mindig), internetezek, ilyesmi dolgok. Szerdán mindig összepakolászok kicsit, mert csütörtökön jön Yola (lengyel takarítónő) és kicsit megkönnyítem a dolgát. Egy héten egyszer az saját szobám is kitakarítom.
Ez teljesen más, amikor jó idő van, akkor reggeli után egyből megyek a tóhoz futni vagy csak biciklizek Pöckingben (számomra még mindig vannak új és szép helyek itt) vagy szintén a tónál. Amíg Celia itt volt, sokszor mentem Starnbergbe is, sétáltunk, kajáltunk vagy csak beültünk valahova. Ritkán megyek a hétköznapjaimon Münchenbe, mivel egy óra az út amíg beérek és szintén egy óra vissza, ez így szerintem annyira nem éri meg.
Az ebédet néha megoldom néha pedig nem :) Ahogy már írtam, nem vagyok egy konyhatündér. Ha éhes vagyok, akkor úgyis összeütök magamnak valamit, de van olyan (többségében), hogy semmit sem eszek a reggeli után és este 7 óráig is simán kibírom. Ez elég változó. Lehet, hogy ez annak is tudható be, hogy itt teljesen más időpontokban eszek, mint otthon, Magyarországon. Átálltam már erre, egyszerűen a bőséges reggeli után már nem kívánok semmit, maximum küldök magamba pár kekszet délután vagy iszok egy kakaót (ami szerintem nagyon laktató)...és ne nevessetek! :) Ez tényleg így van. Délutáni programom ugyanaz, mint a délelőtti. Mégis, majdnem hogy semmit sem csinálok, de olyan hamar 3/4 4 lesz, ilyenkor indulok Felixért az oviba. Már távolról látni szoktam, hogy éppen milyen hangulata van. Amikor kiabál, hogy "Ohh Mann!", akkor tudom, hogy valószínűleg korán jöttem és még maradna...
Van olyan is, amikor már fut elém a hátizsákjával, hogy megkérdezze, hogy elmehet e X vagy Y-hoz játszani, X vagy Y jöhet e hozzánk...
Ha semmi terve sincs, akkor hazajövünk "édes kettesben". Itthon relaxál kicsit, iszik egy kakaót, futkozik. Közben befut Robin is, közösen átnézzük a leckéjét - bár erre sem lenne szükség, mert valamelyik szülővel is átnézik minden este. Kitalálják...hmm, dehogy találják ki, hogy mit akarnak játszani. Mivel rendszerint az jön, hogy "Tv-zhetünk???" - Én: "Igen, fél óra!"
Ezalatt az idő alatt pakolászok, teszek-veszek. Semmi pénzért nem ülök be a Super RTL vagy a Kika semmitmondó meséit nézni, földönkívüliekkel, szörnyekkel, mindenféle nem mindennapi lénnyel (legalább valami értelmesebb dolgot néznének), nem hiszem el, hogy itt nincs egy Micimackó, Tesz-vesz város vagy Pizsamás banánok!? :D Fél óra elteltével lehet, hogy még plusz 5-ször kell rájuk szólnom, hogy kapcsolják már ki. Van olyan, hogy nekem kell odamennem megragadni a távirányítót - tudom, gonosz vagyok -, de ez a "szabály".
Ezek után felsorolom nekik a két szobányi játékot, hogy mégis mit játszhatunk, mik a lehetőségek, kilátások. Nagyon ritka az olyan, amikor valamire egyből rábólintanak. A tv után szokott jönni, hogy had PS-ezzenek...vagy a Wii. Nem! Mivel már "le tv-zték" a mai adagot, azt a bizonyos fél órát. Röhej szerintem, de mindegy. :)
Játékkal elvagyunk estig is, ha úgy istenigazából belelendülünk. Legó, kis autók, nagy autók, ezerféle társasjáték, rajzolás, színezés...jöhet bármi.
Ha itt vannak barátaik, akkor általában elvannak egymással, játszanak. Egy kezemen meg tudnám számolni azokat az alkalmakat, amikor mások itt voltak nálunk és egyszerűen nem bírtak magukkal. Ez akkor szokott néha előfordulni, amikor Robin osztálytársa, Adriano vagy Felix barátja, Elias van itt. De ura vagyok a helyzetnek, aggodalomra semmi ok, nincs olyan probléma, amit ne tudnék megoldani :)
18.00 óra és 19.00 között megérkezik anyuka és apuka, beszélgetnek a nap eseményeiről, kiosztanak 1-1 ölelést a fiúknak, megkérdeznek mindig engem is, hogy milyen napom volt. 3/4 7 körül "összedobom" a vacsit, mindig hideget eszünk. Kenyér (rossz, barna, nem lehet szelni, néha magvas és 4 euró!), 15 féle felvágott vagy Wurst, vaj, zöldség, ilyen krém olyan krém, néha tojás...
Közben be nem áll a szájuk :) Ez érthető, mivel ez az az óra, amikor együtt vannak, igen, egy nap 1-2 óra és ennyi. Ilyenkor én általában csak csendes szemlélőként majszolom a vacsim. :) 19.30 körül elvonul mindenki, leszedem az asztalt, mosogatógépet beindítom és irány a szobám. Este ottohniakkal beszélek, barátok, barátnők, család, néha megkukkantom Picurt a webkamerában :), filmezek...23.00 - éjfél körül szoktam menni aludni, de van olyan is, amikor már hajnali fél 1 van.

Hmm, lássuk mik vannak még. Kedden torna van/lenne Felixnek, de szinte soha nincs kedve menni. Ovi után egyből szoktam vinni Robin sulijába, a torna pedig 4-től 5 óráig tart. Ha nincs kedve menni, akkor Katit mindig fel kell hívnom, aki ennyiben is hagyja a dolgot. Nem, nem parancsol rá, hogy menjen... :)
Szerdán Robinnak van foci, suli után haza sem jön, hanem 5-ig a napköziben marad, majd 5-től 6 óráig foci és ilyenkor általában fél 7 körül szokott hazaérni.

Nos, nekem ugye lett még munkám, az Avanti Pizza-ban, Starnbergben. Oda minden hétfőn és szerdán megyek, délelőtt 11-től délután 2-ig dolgozom. Ezek a napok azért jól elmennek, kis vonatozás, kis ez, kis az... :D

Hát a hétvégéim totál különbözőek. Hála istennek sok jó embert megismertem itt, mindig kitalálunk valamit. Nagyon keveset vagyok itthon, a családot összesen ha két órát látom, akkor sokat mondtam :) Szombaton és vasárnap mindig 11 körül kelek, még lustálkodom, netezgetek, elmegyek fürdeni, olyan is előfordul, hogy dél vagy 1 óra van már, mire előbújok :)
Hétvégén csak akkor "reggelizem" (délben), ha nagyon éhes vagyok. De egyébként csak köszönök, elhadarom, hogy mi a programom és már megyek is a szobámba készülődni. Általában Münchenben megyek, találkozom a többiekkel, egész délutánokat tudunk elütni akárhol :) Szombat este jön néha egy-egy buli is - azért anélkül nem lehetne kibírni -, no és "új" helyen is vagyunk ugyebár :)
Vasárnap délben, kb. két hetente Tündihez megyek ebédelni. Mindig nagyon finom magyarosat főz nekem, ezer köszi még egyszer! :) Délutánt pihenéssel, lazsálással töltöm, de előfordul olyan is, hogy Tündi után még találkozom valamelyik "sorstárssal", megbeszéljük a fejleményeket és csak este jövök haza.
Most pedig már vasárnap is járok dolgozni, délután 5-től este 8-ig. Szóval legalább azt az időt is nagyon hasznosan töltöm. Vasárnap este msn, skype maraton, blogírás, e-mailek...de szinte hajnali 1 óránál előbb soha nem tudok elaludni, valószínű a szombati és vasárnapi 12 órás alvásoknak köszönhetően :)

HIÁNYOZTOK ÁM, NAGYON!! HA MÉG NEM MONDTAM VOLNA... :)

Sok-sok puszi Mindenkinek!

2011. február 9., szerda

Jajj úgy élvezem én ezt a "munkát"! :)

Sziasztok!

Most nem írnék "napi rutint", már biztosan unalmas nektek is. Hétfőn Avanti - 3 óra alatt 3 rendelés, hmm...mesés, hogy csak "támasztottam a pultot" :)... Munka után lesétáltam a tóhoz, ajj ami ott van...mindenki teraszokon, kabát és pulcsi nélkül ücsörög, szürcsöli a kis kávét vagy eszi a perecet :) Nekem még volt fél órám a vonatig, vettem Müllerben péksütit , majd csatlakoztam a kacsákhoz - én is ledobtam magam a tó mellé! :)
Délután, ovi után Felix-szel voltam a suli melletti játszótéren, 6-kor jöttünk csak haza. Jött Elias (Felix barátja, őt nem nagyon szeretem):$, Elias anyukája és Elena (Elias húga) is. Anyukával 2 órán keresztül beszélgettem, szinte az egész életét ismerem már, gyerkőcök játszottak, csúsztak, másztak - nyugis volt. :) Elias anyuja elmondta, hogy a srác tulajdonképpen egy sepckó suliba jár, Münchenbe, mert nem egy átlag gyerek - nem bír egy helyben megülni, nem csinálja azt, amit mondanak neki, semmi sem érdekli és nem hallgat senkire. Én ezt csak meredt szemekkel néztem - amikor mesélte -, aztán magamban megállapítottam, hogy valójában miért nem a szívem csücske a kissrác. Pedig nem vagyok utálatos, Felix és Robin össze barátját szeretem, de őt valamiért nem annyira.
Közben jöttek ki a suliból a többiek, Adriano és Nico (Robin barátjai, Nico-val ping-pongozni szokott és én is szoktam) :), és olyan furcsa amikor messziről kiabálnak nekem, hogy "Hi Vivien!"...totál aranyosak :) Pedig Nico-val aztán tényleg nem találkozom sokat...
Amikor hazaértünk már semmi egyebet nem csináltunk, fiúk nézhették a tv-t, apuka megengedte...
Vacsiztunk, majd Kati kérdezgette, hogy mi jót csináltunk ma. Mi elmondtuk, hogy végig kint voltunk - ennek ő nagyon örült, mivel a gyerekeknek állandóan kint kell lenniük - ha akarnak ha nem - ha ennyire szép idő van. Nos hát, Robin nem volt velünk...Wii-t játszott egész idő alatt, amíg mi a sulinál voltunk. Kati nagyon kiakadt rá - amit meg is értek. Egyszerűen nem hiszem el, hogy lehet ennyire "lusta". Felix teljesen más, mindig kint akar lenni, biciklizni, rollerezni vagy csak sétálni. Robinnak pedig az az első, hogy hazaér és benyomja a tv-t. És ez nekem is rossz, mivel ha a nagy fiú azt csinálja, akkor persze, hogy a kicsi is megy utána...grrrr....nem baj, nem én lettem "letolva" a dolog miatt, hanem apuka - mivel ő volt vele itthon. Ilyenkor legalább megtudják, milyen rossz ha a gyereknek mindig azt kell mondani, hogy nem. Persze az más tészta, hogy ha ők vannak velük akkor lehet :D...mindegy ezt azt hiszem írtam már.
Kedden átmentem Starnbergbe sétálgatni, tónál voltam, de dél körül már jöttem is haza. Kiültem a teraszra - már hétvégén kipakolták a kerti cuccokat, székeket, asztalokat...és csak élveztem a semmittevést :) E-maileket írtam, tettem - vettem, majd vasaltam egy kicsit...na jó, ezt már nem a teraszon :) Annyira jó, hogy ilyen szép idő van már, a kedvem is 100%-os - azért ennyi, mert ha rosszabb idő van, akkor csak 99% :P
Szerda, szerda...munka :) volt összesen két darab rendelésünk, plusz egy, ami 160 euró értékben volt :) Van itt a közelben egy kaszárnya, halom katona meg minden és már kedden leadták a rendelést, szóval az ő 20 pizzájukat kellett sütni. Besegítettem én is egy picit a konyhán - még majdnem hogy jobban tetszett, mint a telefonálgatás :) Hamar elment az idő, jöttem haza. Robin szerdánként csak fél 7 körül jön a foci miatt. Felix itthon benyomott három tál müzlit :O, aztán lementünk a suli melletti sportpályára. Focizgattunk, passzolgattunk, kosarazni is próbált - de mindig alulról akarta dobni a labdát :) Tök jól elvoltunk és neki is tetszett. Egyébként komolyan nem értem miért nem akar foci edzésekre menni, totál ügyes és ami fontos, hogy olyan egyenes passzokat ad, hogy én nem tudok olyat! :)
Később bementünk a suliba - megnézni Robint foci közben. Egy lelátó szerű dologról rálátni az egész "sportcsarnokra", ott voltunk fent végig. Vannak kondigépek, néhányan edzegettek ott, majd amikor mindenki elment, Felix is végigpróbált mindent :D Olyan vicces volt, hogy ott himbálózott a hatalmas súlyokon... :)
Hazajöttünk, vacsi és ennyi...
Lényegében tényleg nem történt semmi, de nekem tetszik itt úgyis minden, mindig! :) Hétvégém is elég jónak ígérkezik - meglátjuk mi lesz majd.

Most pedig jöjjön a "második családom" bemutatása (tudom tudom, elég időben vagyok még):


A "második" családom bemutatása:

Uwe, az apuka: azt hiszem elmondhatom, hogy vele töltöm itt a legkevesebb időt, hiszen alig találkozunk. Minden reggel fél 6-kor megy dolgozni biciklivel Starnbergbe, majd onnan vonattal Münchenbe. A Straßenbau-nál dolgozik, mérnök. Esténként általában fél 6-kor ér haza, de előfordul olyan is, hogy később vagy egyáltalán nem is találkozom vele. Amúgy nagyon bírom, igyekszik szerintem mindent viccesen felfogni, jó kis beszólásai vannak :), nagyon szeret dolgozni. Ha éppen hazaért már, akkor is talál valamit itthon, amit meg kell reparálni. Kertben munkálkodik, a pincében, a fürdőszobában - azt hiszem neki mindegy, csak legyen mit csinálni. Nem mondanám, hogy tipikus német, de magas és vékony, pedig sokat eszik és imád nassolni (néha szerintem jobban mint a gyerekek). Az általam hozott házi pálinkára szinte sasként csap le :D Azt rendszerint a vendégekkel vagy a nagyszülőkkel fogyasztja el - evés után. Igen, itt ez fordítva van és nem evés előtt, étvágygerjesztőként isszák :) Nagyon sportos, szeret kint lenni, biciklizik, néha kocog, gyerkőcökkel néha strandra/uszodába megy. Szerintem érdekesen lépked...de ezt nem tudom elmagyarázni; látni kellene :) Néha megkérdezi mi újság van velem, milyen a munkám, hogy vagyok, hova megyek, milyen volt a hétvégém, Magyarországról is sokat kérdez - legtöbbször azt, hogy mi hogy állunk a focival :D A gyerekekkel szerintem engedékenyebb mint anyuka, tv-t is sokkal többször enged nekik nézni, sőt néha ő is leül közéjük. Hétvégén szinte egész végig ő van a gyerekekkel - amíg Kati "pihenget"...ezt nem értem, miért így van, de ám legyen, amíg nem nekem "kell" velük lennem! :P
Szóval, jófej, közvetlen, segítőkész, ennyit tudok róla mondani.

Kati, az anyuka: rengeteget dolgozik, vele beszélek meg nagyjából mindent, tőle kérem a legtöbb segítséget. Üzletasszony, egy müncheni cégnél (Conject AG.) dolgozik. Néha el kell utaznia Düsseldorfba, Duisburgba vagy Londonba...akkor én vagyok a fiúkkal. Reggel mindig ő készíti a gyerekeket, 8 óra körül indul dolgozni, de elég sokszor van az, hogy 9-10 körül megy csak be vagy délután, valamint az, hogy be sem megy - itthonról dolgozik. Tulajdonképpen minden laptopon van neki, szóval ezt meg is értem. Aranyos, végtelenül közvetlen, érdeklődő, segítőkész - egy angyal (szárnyak nélkül) :)
Gyerekekkel hétközben többet van, mint Uwe - már arra is gondoltam, hogy így osztják meg, hogy a hétköznapok anyukáé hétvégék apukáé :) de ez igaz arra is, hogy reggel anyuka készíti őket, este pedig apuka a vacsora után.
Talán egy konfluktusom volt vele, az is a fiúk miatt. Első időkben, amikor még nem igazán ismertem ki magam, mit hogyan kellene csinálni, és nyomatékosabban megkért rá, hogy én döntsem el, hogy mit kelljen csinálni a gyerekeknek - legyen az bármi más a tv-n, a nintendo-n és a hasonló dolgokon kívül.
Uwe-val is talán egy hangosabb szóváltását hallottam, de az sem volt komoly. Elmondhatom, hogy itt mindig nyugalom van - ha éppen a gyerekek nem üvöltöznek :) A gyerekkel szigorúbb, házi feladatot mindig megcsinálni, szigorúan fél óra tv-zés, valamint az, hogy kötelező heti egyszer mindkettőnek valamilyen sporttevékenységre menni - ha törik, ha szakad, ha van kedvük, ha nincs.
Ha szép idő van, akkor egyből mindenki "kifelé"! Ha nem akarnak természetesen akkor is...
Nekem ez az egy dolog, ami nem jön be annyira. Hogy miért kell mindig azt a "szerencsétlen" gyereket olyanokra "kényszeríteni", amit egyáltalán nem akar...ez nekem annyira furcsa. Meg ez a "fél órás tv-zős szindróma", ne haragudjatok, hogy mindig ennél kötök ki, de én nem emlékszem olyanra, hogy nekem vagy akárki másnak a környezetemben ezt valaha is beszabályozták volna...és szerintem a sok tv-zés ellenére sem lett belőlem rossz, agresszív, nem normális ember :D Végülis nem értem, hogy miért csinálják ezt, mert nevelni annyira nem tudják őket - én ezt veszem észre.
Szóval, hétköznaponként 7 óra körül ér haza, utána egyből vacsizunk, így hát reggel vagyok vele inkább több időt. Hétvégén alig van a fiúkkal - átadja e nemes feladatot apukának :) Szeret sokáig aludni, teázni, kint ücsörögni a teraszon, sétálni a tónál, leheveredni a kanapéra.
Mindig megkérdezi előre az összes tervem, hétvégére és a jövőre vonatkozóan is. Segít ahol csak tud. Nekem az első időkben furcsa volt, hogy amikor mondtam neki, hogy buliba megyünk, akkor fél órán keresztül kérdezgette, hogy anyáékkal ezt megbeszéltem e, nagyon vigyázzak magamra stb stb stb...itt máshogy megy minden :) Szeret mindent tudni és tisztán látni, én pedig hozzászoktam ehhez. Ha úgy van, hogy valamiért Münchenbe maradok, vagy később jövök, mindig írok neki egy sms-t is. Róla többet nem is szeretnék mondani, annyi legyen elég, hogy benne van a top 10 legkedvesebb emberben, akiket ismerek! :)

Robin, a nagyobbik fiú (9 éves lesz áprilisban): vele azóta jó a kapcsolatom, mióta megláttuk egymást. A második napon már ketten mentünk biciklivel a tóhoz és ő mutatott meg nekem mindent a környéken. Okos, értelmes gyerkőc. Tanulni nem igazán szeret, pedig a matek jól megy neki. Focizni jár, valamint kétszer egy héten ping-pongra. Nincs sok barátja, szóval mindig ugyanazokat emlegeti, de így is elvan :) Nem igazán szeret kint lenni, a szabadban. Első dolga ha hazaér az, hogy bekapcsolja a tv-t. Ő nagyobb függő, mint Felix. Egyszerűen csak húzza maga után a kicsit is...ez a legnagyobb baj. A napi fél órát sem bírja betartani, ha azt mondom neki, hogy most kikapcs - azt nem érti meg. Rendszerint oda kell mennem intézkedni - akkor gondolom elküld melegebb éghajlatra így magában :) de ez az én munkám, ezt meg ő érthetné meg. Soha nincs kedve semmilyen játékhoz. Legózni nagyon szeret, de ezenkívül más nem igazán kelti fel az érdeklődését. Időszakok vannak, amikor rájön az, hogy most "Star Wars-mániája" vagy "YugiYooh-kártya-mániája" van... :) Imádja a telet, de csak azért mert lehet menni síelni és snowboard-ozni. Nagyon tud örülni minden apróságnak, pl. ha azt mondják, hogy hétvégén jönnek a nagyszülők akkor majdnem kiugrik a bőréből (gondolom azért, mert mami és papi rendszerint több halom ajándékkal érkezik) :)
Szerintem érzékenyebb mint Felix, hamar elkezdi a sírást bármi miatt. Kiabál a szüleivel néha és sokszor nevet a "semmin" - mit nevet, hahotázik. :)
Így összességében elmondhatom, hogy szeret engem. Mondjuk ezt többször mondta már, hogy jobban mint az előző au pairt, Katját. Ez nagyon jól esik tőle. Egy hangosabb szóváltásunk nem volt még, sohasem kiabált velem, nem mondott rám semmi rosszat sem, sőt...Látszik rajta, hogy azért már több esze van, mint a kicsinek.

Felix, a kisebbik fiú (6 éves): vele az első két hónapban szörnyű volt a kapcsolatom. Nem igazán akart hozzámszokni, sokszor kiabált velem, káromkodott, úgy tett velem szemben, mintha ő mindent jobban tudna. Megkaptam tőle azt is, hogy nem szereti az au pair lányokat...igen...
Volt egy olyan este, amikor nagyon elszabadult a pokol, akkor kitálaltam anyukának, hogy mi a baj a sráccal. Utána, kb. november elején minden megváltozott. Az én szobámban akart aludni, mindent velem akart csinálni, hétvégén is sokat játszottunk. Nem tudom máig sem, hogy ez minek köszönhető, de szerintem az a legnagyobb baja, hogy már a nagyobbakat akarja követni, róluk akar példát venni. Ezt abból veszem észre, hogy sokszor mondja, hogy nem szeret óvodába járni és hogy mennyire várja már a sulit. Legszívesebben egyedül menne oviba és mindenhova - nem érti, hogy miért kell neki "kísérő".  Robinnal és a nagyobbakkal akar mindig játszani...mindegy már csak fél évet kell várnia :)
Eszméletlenül neveletlen (bocsi mindenkitől, de ez az igazság), minden meg van neki engedve, nem szépen kifejezve; "ki van nyalva a popója". Lassú, nagyon lassú. Minimum 10-szer kell rászólnia anyukának, hogy végre megmozduljon valami miatt. Reggeleket hisztivel indítja - nem akar felkelni, még 3/4 8 körül sem.
Pici és vékony, tesóm amikor meglátta ennyit mondott: "Úristen, milyen pici!" :D
Imádja az édességet, szeret kint lenni. Totál ellentéte Robinnak. Biciklizik, rollerezik és jön velünk ping-pongra is, annak ellenére, hogy ő az egyetlen óvodás :) Ha megkap valamit, akkor az nála nem 3 napos, hanem 3 perces csoda...sajnos. Megáll minden egyes jármű mellett, minden kutyát megnéz, meglát egy hótolót akkor 5 percig vigyázállásban van :) Abban a korban lehet, hogy minden érdekli. Becsenget idegenekhez - akkor futnunk kell, beszól az oviban a gyerekeknek, a szomszédnak is beszól...nem túl kedves. Hullámvölgyei vannak, valamikor kenyérre lehet kenni, a másik pillanatban viszont lenne pár nem túl kedves szavam hozzá.
Ő nem érzékeny, mint Robin és nem sír, hanem hisztizik. Ez sokkal rosszabb. Viszont eljátszik mindennel, ha kell akkor egyedül is. Sokkal jobban feltalálja magát, mint a tesója.
Ami a kapcsolatunkat illeti, szerintem már ilyen is marad. Én ennek nagyon örülök, ennél ne legyen soha rosszabb! Jobb persze még lehet, de azt mondhatom, hogy azért megszokott már. Én már csak az utódomat sajnálom amiatt a bizonyos első két hónap miatt... :)

Mára ennyi! :) További szép hetet Nektek és millió puszi! :*




2011. február 6., vasárnap

München, 12 fok

Szuper hétvége kipipálva! ;)

Az elmúlt két nap mindenképpen az itt eltöltött legjobb hétvégéim közé fog tartozni! Semmi olyan extrább dolog nem történt - nem kell nagy dologra gondolni -, de egyszerűen minden szempontból tökéletes volt! :)
Szombaton a már megszokott időben (délben) keltem, "reggeli", gyors készülődés, majd Münchenbe mentem. Andival beszéltem meg, hogy találkozunk. Kicsit előbb indultam, annyira jó idő volt, hogy öröm volt kilépni a házból, hét ágra sütött a nap - igazi tavaszias idő. Vonatnál találkoztam Zsuzsival, anyujához ment Münchenbe, szóval végigdumáltuk az utat. Én Marienplatzon sétáltam, nézegelődtem amíg Andit vártam. Baromi sok rendőr és biztonsági emberke volt mindenhol - először azt hittem, hogy Bayern meccs lesz, bár ahhoz túl soknak bizonyult a rendőrök száma -, aztán ma anyuka mondta, hogy hatalmas konferencia volt, mindenféle politikussal (pl. Hillary Clinton, Angela Merkel) és ezért volt "szigorú rend".
Fél 3-kor találkoztam Andival, Mekiben kajáltunk, szokásos túrótorta (Käsekuchen, Cheesecake) és Latte Macchiato...hmm, nyammi :) Bementünk a Müllerbe (drogéria, papír, táskák, élelmiszer - nem tudom pontosan, hogy Magyarországon van e...de mind1 is), ott eltöltöttünk másfél órát minimum :) De egyszerűen annyi minden van 3 emeleten keresztül, hogy hamarabb nem szabadul az ember :)  Én megtaláltam Jack Sparrow kapitányt, fényképezkedtem vele egyet... :P


Andi bevásárolt - ami pedig engem illet, egy fülbevalóval és egy csomag rágóval távoztam :)
Müller után Andiékhoz akartunk menni. Én úgy voltam, hogy még az esti buli előtt szeretnék hazajönni, átöltözni miegymás...de Andinak sikerült rábeszélnie, hogy ne. Nem volt nehéz, én sem szeretek ingázni, 2 órát vett volna el a haza - és visszautazgatás a napomból. Így hát Andihoz mentünk és ott készültem el, ruha ügyileg is szponzorált, de ő sajnos nem jött az esti buliba. Nála teáztunk, megettem a napi vitaminbombám is... :)


9 óra körül elindultam Marienplatzra, Orsival találkoztam. Múltkori bejegyzésemben írtam, hogy Orsinak van egy barátnője, Ági és az ő barátja német, Stefan, így hát hozzájuk mentünk "alapozni" a buli előtt. Boroztunk, beszélgettünk, közben befutott Stefan két kollégája, akik szintén németek. Egy nagyon nagy előnye az estének, hogy többségében németül kellett beszélnünk :), bár mi, lányok néha elvonultunk és megvitattuk a dolgokat :) Már 2 óra lehetett, amikor arra a következtetésre jutottunk, hogy el kellene indulni a buliba. Egy Paradiso nevű helyre mentünk először, mivel éjjel nehézkes U-bahn-nal eljutni bárhova is, ezért taxival mentünk. Fél órát vártunk a bejárat előtt, de nem engedtek be minket - fullon volt a hely (nem belépős, gondolom ezért is). Persze jöttek "nagy" emberek, akiknek két kézfogásba került az egész és már mehettek is be :) Nos, mi ezt meguntuk, taxifogás - irány a Kultfabrik. Egy Spielwiese nevű helyen voltunk. Igényes hely, belépő sem vészes (6 euró, ami itt a legolcsóbb), viszont az átlagéletkor szerintem 16-17 lehetett, valamint a zene kissé retro volt - de nekünk tetszett.


Spielwiese, Kultfabrik from Vivien Koncz on Vimeo.

Orsival megittunk még egy Cuba Libre-t, táncikáltunk, elvoltunk - nem kell minket féteni. :) 5 óra körül jöttünk ki a helyről, majd mindenki haza indult. Fél 7-re értem haza, egyből beestem az ágyba. És, még éjjel is valósággal meleg volt - szeretlek "tavasz"! :D


Vasárnap 1 óra körül kelés, összeszedtem magam, elpakolásztam a szobámban, délután nagyjából semmit sem csináltam - és ez most jó is volt így. Hétvégén majdnem mindig "úton" vagyok vagy rohanok, így tudtam kicsit pihenni. Kis családom sehol sem volt, vagyis - mint ahogy már Kati elmondta, ők is kihasználták a jó időt, fiúk uszodában voltak, majd utána négyen lementek a tóhoz sétálni. Hozzáteszem, hogy a gyerekeket nem láttam péntek este 8 óta... :D
5 órára mentem dolgozni, eszméletlen hajtás volt...van olyan pillanat néha, amikor azt tudnám mondani, hogy nekem itt most elég...

Holnap megint kezdődik egy hét, pizzéria, még jó idő, gyerekek...
Képeket folyamatosan töltök fel, albumoknál láthatjátok!

Most pedig jöjjön az, amit az előző bejegyzésem végén beígértem! :)

Emberek vagyunk, különbözünk, máshogy gondolkodunk, máshogy látjuk a dolgokat. Ebben az egészben ez a szép, hogy nem mindenki mindent ugyanúgy.
Szóval, ígértem, hogy minden bejegyzésem végére illesztek egy kis összegzést egy adott "témával" kapcsolatban. Ezt a pár sort csak most írtam meg, először és utoljára, jelezve azt, hogy ezek tényleg csak az én személyes véleményeim és tapasztalataim. Jó "szórakozást" hozzá! ;)

Összehasonlítás
Ezeket a dolgokat véltem eddigi németországi életem alatt felfedezni - különbségek Magyarország és Németország között. A kettőt szinte össze sem lehet hasonlítani, Németország sokkal előbbre jár azon a bizonyos "képzeletbeli" ranglétrán, mint szerény országunk :) Azt hiszem elmondható az, hogy gazdag országról beszélünk. Ahhoz, hogy itt tartanak - ahol -, elég sok mindent tettek. A németek rengeteget dolgoznak, magasabb az életszínvonal. Különbségek vannak az itteni és az otthoni családok között, a munkahelyek között, a falvak és városok, a közlekedés, a megélhetés között.
A napokban olvastam egy könyvet - Miért nem bírjuk a németeket címmel -, soha nem értettem, hogy sokak szájából miért hangzik el egy bizonyos mondat: "Nagyon szép Németország, színvonalas az élet, minden oké, csak egy a gond; hogy sok a német." Szerintem mindenkinek, minden népnek vannak "hibái" (bár ezt elég furcsa egy népre mondani), inkább azt mondom, hogy nem túl jó szokásai, van történelmi hátterük, az emberek olyanok, amilyenek. Én itt élek köztük, lassan fél éve, de semmi olyat nem tapasztaltam, ami miatt egy percre is azt mondtam volna, hogy én mennyire nem szeretem őket. Semmi okom rá. Velem mindig kedvesek, segítőkészek és befogadóak voltak.
Egy részlet a könyvől: "A német karakter még a megrögzött idegengyűlölőt is elgondolkodtatásra készteti. A németeket sokan olyan nemzetnek tekintik, melyet kockafejű robotok alkotnak, akiknek az anyanyelve a csatornába alázúduló förtelem zajára emlékeztet, akik minden másnál jobb teljesítményű kocsikat gyártanak, akiknek futballcsapata szinte sohasem veszít, és ilyenformán a németek mintha minden kritikán felül állnának." - csak mosolyogtam :)
A magyar néphez képest mindenképpen kissé ridegebb nép, úgy tűnhet, mintha többet dolgoznának mint mi - valójában ez nem így van, uralkodó típusúak. Itt rend a lelke mindennek, a dolgoknak a helyén kell lenniük. Az égvilágon semmit nem kezelnek lazán.
Az ország nagyobb, hegyes, folyós, kissé talán hidegebb terület, mint Magyarország. Több a nagyobb város, többen járnak kocsival. Mindenük a sör, a foci és a Wurst (kolbász).
Nem tudom igazán megmondani, hogy miért, de én nagyon megszerettem őket. Tetszik az életvitel - habár én ennél kicsit lazább vagyok -, a színvonalas életmód, az országuk, a szokásaik - amikkel többé-kevésbé sikerült megbarátkoznom. Habár ridegnek tűnnek, mosolyognak. Nekem eddig csak ilyen élményem van velük kapcsolatban, nagyon befogadóak, megkérdezik hogy vagyok, szép napot kívánnak, az utcán rám köszönnek ismeretlenül is. Ezek az apróságok pedig valamiért csak-csak kedvesebbé teszik őket. :)
Magyarország pedig Magyarország! Nincs honvágyam, nincs az, hogy valami hiányozna az életemből. Azért jöttem, hogy megismerjem egy másik ország kultúráját, ételeit, italait, embereit, népét és nyelvét. Otthonról ez nem menne.
Szeretem kis hazámat is - természetesen, minden rossz és jó "dolgával" együtt. A Balaton, a magyar ételek, az emberek "nem törődöm"-sége (igen, még ez is tetszik), az a drága anyanyelv :), a városoktól kezdve az apró falvakig, a borospincék a hegyekben, az olcsóság (az ittenihez képest veszem)...ezek mind-mind olyan dolgok, amik itt nincsenek, mégsem sóvárgok utánuk. Mert leszek majd még otthon, de most itt élek, teljesen máshogyan. De engem valamiért ez is megfogott. :)

Sziasztok-sziasztok, szép hetet Mindenkinek! :)

2011. február 4., péntek

egy kis "hétköznapi élet"

Sziasztok!
Ahol kedden abbahagytam a blogot - az a ping-pong volt. Arra indultunk...volna! Ugyanis 10 perccel az indulás előtt Robin bejelentette, hogy nincs kedve menni. Erre Felix is felbuzdult, persze neki sem lett kedve. Oké. Annyira belefeledkeztek a legózásba, hogy inkább hagytam is őket, Adriano közben elment úszni. (neki ez a program a ping-pong helyett). A fiúk alig várták, hogy megjöjjön apuka. Tudni illik Star Wars-láz van, igen, azt hiszem őket még csak most érte el :) Apuka pedig hazaért és természetsen megengedte neki, hogy nézzék. Ezt én mindig érdekesnek találom, hogy ha velem vannak, akkor nagyon maximum is csak fél órát szabad tv-zni, bezzeg ha hétvége van vagy a szülők itthon, akkor akár órákat is eltöltenek a "masina" előtt...na igen...


szerda: Reggel 7 óra, Uwe nem volt itthon, nekem kellett felkelteni a fiúkat. Ez annyi volt, hogy felkapcsoltam az összes létező villanyt a szobájukban, kiabáltam egy "Guten Morgen-t" és 10 perc múlva arra lettem figyelmes (akkor már a konyhában voltam), hogy mindketten baktatnak le a lépcsőn. Ez gyors volt - gondoltam magamban. Hihetetlen számomra, hogy amikor anyuka itthon van, akkor nagy hisztik és sírások közepette, nyűgösen lehet csak kezdeni a napot - elvégre nagyon reggel van. Amikor először kellett Felix-et egyedül keltenem (bár erről már lehet meséltem), akkor 8 órakor az ágyban feküdt még. Én azt sem tudtam már, hogy milyen cselhez folyamodjak, nyomatékosabban mondtam neki, hogy keljen fel, ígértem füvet-fát...de semmi. Aztán egyszercsak eszembe jutott, hogy sírást imitálok (tényleg sikerült úgy tennem mint aki sír), elvégre fél 9-re oviban kell lenni és ő csak feküdt, reggeli, felöltözés minden nélkül. Erre az "ál-sírásomra" kiugrott az ágyból, beviharzott a fürdőszobába és 10 perc alatt elkészítette magát. Bejött, nem mondhatjátok, hogy nem. Azóta szerintem ez mindig eszébe jut és inkább megelőzi, magától felkel. Büszke vagyok arra, hogy legalább ezt sikerült megtanítanom nekik. Ha én vagyok velük reggel, akkor nincs játék, meg lego, meg PS stb...
8 óra előtt 10 perccel már indultunk is - hárman - az ovi és a suli felé! Juhúúú :)
Mondanom sem kell, hogy Felix volt az első az oviban, én pedig rá 10 percre a reggelimet ettem itthon. Így kell ezt csinálni! ;)
Indultam dolgozni, 11-re kell mennem szerdán is és hétfőn is. Nagyon kevés rendelésünk volt aznap, alig kellett csinálnom valamit. Végre megkóstoltam a pizzát is - de csak a bambini méretűt:) - sok helyen ettem már pizzát, de ez azt hiszem visz mindent! Bejött a főnök egyik német haverja, bizonyos Thomas, és - nem akarok semmit sem elkiabálni - de lehet lesz még egy "másodállásom"...
Erről egyelőre még nem mondok semmit sem, majd ha biztos lesz. Thomas-szal gyors telszámcsere, aznap este már hívott is, hogy most el kell utaznia, de hétfőn mindenképpen keres és megbeszéljük a részleteket. Oké.
Délután jött az édes semmittevés. Felixet felkaptam (volna) az oviban, de azzal fogadott, hogy Elias-hoz szeretne menni játszani. Sokat engem sem kellett győzködni :) Így hát hazajöttem egyedül, itthon elvoltam, vasaltam. 6-kor elindultam Felix-ért, mire hazaértünk már itt volt Robin (ő foci edzésen volt) és Kati is megérkezett. Gyorsan megbeszéltük az elmúlt napok eseményeit, majd vacsoráztunk. Egyébként - tudjátok, hogy semmi bajom anyukával - legjobb fej a világon, kedves, rendes aranyos, stb...de egyszerűen annyira más és annyira észre lehet venni, ha nincs itthon pár napig. Mindenki rendben van, elkészül mindig mindenki időre és időben, Uwe nem kiabál a gyerekekkel, a tv-t sem veszi olyan szigorúan, a vacsi nem 1 órát vesz igénybe, csak felet, utána pedig mindenki elvonul... :) Szerda este mondta anyuka, hogy Robinnak megint hasmenése volt...:O Miért, mikor volt még neki? :D Rájöttem, hogy amikor vasárnap munka után hazaestem, akkor azt mondta, hogy "durchfall"-ja volt, amit én - nem tudom milyen meggondolásból -, de valami olyasminek fordítottam, hogy elesett... uhh :D Tudom tudom, ne mondjatok semmit sem, dehát én sem tudhatok minden szót és tényleg nagyon fáradt is voltam, nem igazán figyeltem Katira.


csütörtök: Kati először itthon a héten, mindenki elaludt. 7 óra 20 körül jöttek le reggelizni - azt hittem már sohasem jelennek meg. :) Rohantak, hatalmas kapkodás, kiabálás, csörömpölés...bezzeg amikor én vagyok velük reggel :D
Mikor készítettem a reggelit világosabb volt mint szokott, sütött a nap is, lehet hogy tényleg jön már a tavasz?! Mindenesetre jöhetne, szeretettel várom! :P
Délelőtt nem csináltam semmi egyebet, angoloztam, anyával skype-oztam, fürödtem. Alig várom már a jobb időt és hogy elolvadjon a hó, akkor újra mehetek majd a tóhoz futni és biciklizni.
Délután gondoltam egyet, hatalmas kedvet éreztem ahhoz, hogy tejberizst csináljak. Hmm. Aki ismer, tudja, hogy "borzalmas" a főzőtudományom, nem is szívesen sürgök-forgok a konyhában, nem tudom, ez valahogy nem az én "asztalom". És, életemben először megcsináltam a tejberizst. Lépésről lépésre haladtam a neten a recepttel, minden szuper lett és semmit sem rontottam el. Kevertem bele egy kis citromhéjat is és azt kell, hogy mondjam; mennyei lett. Most ezt nem azért mondom, mert én csináltam. Tudom, hogy nem "nagy cucc" összedobni egy ilyet, de ahhoz képest, hogy egyedül csináltam és életemben először...na igen... :)




Mikor hazaértünk Felix-et meg is kínáltam - ő nem kért. Tv-zett kicsit, majd utána legóztunk egészen estig. Megjött a család, Robin Adriano-nál volt, megterítettem, vacsi. Megkértem őket, hogy mindenképpen kóstolják meg amit "alkottam". Felix még mindig nem kért, hogy őt hagyjuk békén ezzel mert utálja...okééé...csak nyugi. Megszoktam már, hogy vannak ilyen "hullámvölgyei".
Robin kétszer is evett egy nagy adagot, Kati és Uwe szintén. És...nagyon nagyon meg lettem dicsérve, különösen az, hogy teljesen lehetett érezni az ízén a citromot - ez nagyon tetszett nekik. Csak úgy "tukmálták" a tányérkákat :)
Megígértették velem, hogy legközelebb valami jó kis fűszeres magyarosat kell csinálnom. :)
péntek: minden a régi, délelőtt kitakarítottam a fürdőszobám, fél 12-kor Robinnak volt a suliban valami ugróköteles bemutató. Olyan fél órát voltam ott - addig tartott. Utána bank - elvégre jön a hétvége:) -, majd sétáltam még egy kicsit. Tényleg gyönyörű idő van, 10 fok körül, süt a nap! Végre! :)
Hazahoztam Felixet, de én nem értem mi van vele mostanában, egész úton azt hajtogatta, hogy mennyire gyűlöli a telet és hogy legyen már nyár. Amint hazaértünk átvette a tavaszi/nyári cipőjét és "utasított", hogy nyissam a garázst, biciklizni akar :) Oké, benne vagyok, ezt én is szeretem. Megjött Robin is közben, ő is velünk jött. Letekertünk a sulihoz, ott pár kör, de 10 perc után Robin elkezdte - "das macht gar nicht Spass" -, hogy haza akar jönni. Magamban valahol megértettem és díjaztam az ötletet, mivel nekem sem volt nagy öröm a hóban bringázni. Inkább majd ha elolvad végre.
Egy időben értünk haza anyukával (fél 5 körül itthon volt már), ittunk minden kakaót, Robin gépezhetett egy kicsit, Felix és én pedig elvonultunk legózni - mi mást?! :D De még nem unom. Azt bírom, hogy akárhányszor építek valami jót, akkor jönni akar (és jön is) segíteni, de csak lerombolja, mert tök erősen rányom mindent mindenre :D Nem probléma, elvoltunk. 6-kor mentünk ping-pongozni. Most csak néztem őket, de a végén játszottam egy negyed órát Robinnal, közben befutott Uwe is, ő pedig Felix-szel játszott. Így ma sikerült megfigyelnem, hogy majdnem az összes gyereken Bayern München-es mez volt - és mindig az is van, szerintem mindenkinek van legalább öt féle. Valamint, ami feltűnt, hogy amikor visszaadtam a labdát az idegenebb gyerekeknek, mind egytől-egyig megköszönték...azt gondoltam magamban, hogy ezek szerint nem mindegyik van elkényeztetve. Nem tudom, lehet, hogy csak én vagyok a "nem normális", de nálam alap, hogy megköszönök mindent, de tényleg :) Mindegy, aranyosak voltak, elnézegelődtem. Itthon vacsi, megbeszéltük ki mit csinál, merre megy a hétvégén.


Én holnap délután Andival találkozom, városban kajálunk utána pedig majd meglátjuk. Előre örülök a tv-ben beígért 10-15 foknak és az egész napos napsütésnek! :) Este hazajövök elkészülni, majd irány vissza Münchenbe, belevetjük magunkat az éjszakába :)
Vasárnap előreláthatólag semmi, de jobb is, kipihenhetem magam, mert 5-re megint megyek dolgozni...
Valószínű, hogy vasárnap este vagy hétfőn jövök a hétvégi beszámolóval.
Képeket folyamatosan teszek fel, a jobb oldali oszlopban megtaláljátok.
Sokak kérésére ezentúl minden bejegyzésemben írok valami olyan dologról, ami itt jellemző. (pl.: napirendem, gyerekek, családok, az ország, szokások, ételek, italok) Így képet kaphattok róla, hogy milyen itt az élet! :) Hátha kedvet kap valaki.


Szép hétvégét Mindenkinek! sok sok puszi :*

2011. február 1., kedd

a február első napjai...

Hétfő: nagyon könnyen felkeltem, pedig 1 óra volt mire elaludtam. Kati reggel összecuccolt, majd kocsival elvitt minket az oviba. Legközelebb csak szerdán látom. Délelőtt 11-re mentem dolgozni, a 3 óra alatt most csak hét rendelésünk volt, elég jól megy már - azt mondhatom. Mindent megértek, próbálok odafigyelni, hogy mindenki elégedett legyen velem. Érdekesnek találom, hogy - nekem ugye ott ingyen lehetne enni és inni -, de akármennyire is kínálgatnak, hogy igyak egyek ami csak jól esik, nem kell. Egyszerűen ott vagyok a jobbnál jobb tészták, burgerek, pizzák, desszertek világában és egyiket sem kívánom. Na jó, ittam egy spezi-t... :P Furcsa dolog ez a vendéglátás, de nagyon örülök neki, hogy egy kicsit ebbe is betekintést nyerhetek. 2 óra után jöttem el, de éppen elhúzott előttem a vonat, szóval 20 percet vártam még. Közben nagyon sok galamb meg madár odajött (az állomás a tó mellett van) és jött egy vonat, a madarak megijedtek...és és és...egy galambot "elütött" a vonat, jobban mondva sikerült neki csapódnia...és ott vergődött szegény, 3 méterre tőlem...úgy sajnáltam :( aztán ez tartott 5 percig, majd továbbrepült én pedig fellélegeztem, hogy nem történt komolyabb baja :D
Hazaértem, majd felszolgáltam magamnak a mennyi rakott krumplit, amit Tündi adott vasárnap...


Délután fiúkkal játék, robotkészítés, lego, színezés, minden ami csak létezik. Gyorsan este lett, jött apuka, beszámoltam neki a munkámról, mondta, hogy kedden reggel nem fél 6-kor megy dolgozni, szóval ő kelti fel a fiúkat. Ezazzz!!! :) Ez az a dolog, amit soha semmilyen körülmények között nem szeretek csinálni. Egyik sem akar felkelni, nyűgösek, Felix majdnem minden reggel sír, hogy ugyan már neki fél 8-kor kelnie kell :O Másrészt viszont ha én vagyok velük, akkor nincs az, hogy a reggeli fél órásra nyúlik meg még legoznak reggel stb...ha végeztek, akkor irány a fürdőszoba, készülés, legkésőbb 8-kor már úton vagyok Felix-szel (mikor Kati itthon van, akkor úgy esünk be az oviba fél 9 után...)

Kedd: Uwe itthon volt, a reggeli 3/4 órásra nyúlt...szép :) de legalább nem én keltettem őket, egyébként ő is rohant és Robin is, szóval... :D Az oviba olyan gyorsan ott lettünk, mint még soha. Köszönhetem ezt annak a két egyednek, akik voltak olyan rendesek, hogy a kutyájukat éppen akkor vitték sétálni. A kutyák persze egymásnak akartak esni, kicsi a nagynak, nagy a kicsinek, mondanom sem kell, hogy ez Felixnek mennyire tetszett, végigrohanta az utat az óvodáig :D Volt nagy öröm.
Ami engem illet, hamar megkajáltam miután hazaértem és elindultam a vonatra. Münchenbe mentem, mert le szerettem volna vásárolni az utalványt, amit kis "családomtól" kaptam karácsonyra. Nos, a vasúton jutott eszembe, hogy úristen, február van és én nem hoztam magammal még a februári havi bérletem...:S Gyorsan jegyet akartam venni, érintős az a bigyó, de semmire sem ragált pedig még enyhén ütögettem is...aztán annyiban hagytam a dolgot. Mondom magamban, most vagy megúszom, vagy kimagyarázom, vagy megbüntetnek. Végigstresszeltem az utat, Marienplatzon akartam leszállni. Előtte jött a Karlsplatz, óóó minden oké...na persze...akkor jött az ellenőr. Magabiztosan odaadtam a bácsinak a bérletem, elhatároztam, hogy majd eljátszom, hogy "te jó ég, észre sem vettem, hogy már február van!"...de nem kellett szerencsére, megköszönte és továbbállt. Ezek szerint itt is ér az, hogy még a következő hónap elején is jó a bérlet (ezt nem tudtam). Aztán elmentem a Replay outlet-be, nem volt nehéz megtalálni, előtte nap megnéztem már, hogy merre is kell menni. Itt egyébként még nem volt olyan, hogy valamit ne találtam volna meg elsőre. Nos, Katiéktól kaptam ugye karácsonyra egy vásárlási utalványt, annyira rendesek - de ezt persze nem győzöm hangsúlyozni. Az üzlet hatalmas volt, szerintem volt kb 1000 féle farmer, felsők, kabátok, kiegészítők stb. Azt mondanom sem kell, hogy 30-50%-os "sale" volt :D Egy halom nadrág 10 eurób került/kerül, igen, replay farmer...meglepődtem azért. Vettem egy farmert és egy felsőt, de a felső is úgy volt, hogy 65 euróról 30-ra "lenyomva". És még így is maradt 30 euróm, szóval azt majd tavaszra tartogatom, ha már ennyire bejön ez a bolt... ;)
2 órára itthon is voltam már, ebéééd, betoltam a pofimba a kis dörgicsei (zacskós) csibelevest (igen, most elég "jól élek" a héten)...a kanalat röhögtem, hogy csillog :D...


...majd elmentem Felixért az oviba. Miután hazaértünk bekapcsoltam az új kedvencem (Milk and Sugar: Hey című számát), Felix müzlit majszolt, közben pedig dúdorászott. Nagyon bejött neki ez a "buli hangulat", miután hazaért Robin kórusban kezdték el. Rá 20 percre megérkezett Adriano - ő minden kedden és pénteken jön és itt van, amíg nem megyünk ping-pongozni - és beültek a tv elé Wii-t játszani...(fél óra!)
És azóta is ott ülnek, rendületlenül bámulják a tv-t és olyan nyugi van, hogy az hihetetlen :) Megyek és összepakolom a "tesi cuccaikat", 6kor ping-pong...

Majd jelentkezem, most ennyi!

Üdv Mindenkinek, meg puszi is :D