A cím nem véletlen, majdnem hogy szó szerint kell érteni :)
Szombaton tényleg nagyon sokáig aludtam, aztán gyors kaja, majd kitakarítottam a fürdőszobám (a "sajátom" mindig nekem kell csinálni, egy héten egyszer, de ez nem vesz több időt igénybe, mint fél óra). Délután már mentem is Starnbergbe, az Avanti-ba. Betanítottak, a harmadik telefonhívás után tulajdonképpen már én intéztem mindent. Nem volt sok rendelés, azt mondták, hogy a vasárnap este szokott lenni a csúcs. Mondjuk voltak érdekes hívások...néha így elkacarászok magamban, hogy kik vannak :) 6órakor végeztem, rohantam a vonatra, irány haza. Rohamléptekben fürdés, hajmosás (ennyire gyorsan még az életben nem készültem el)...közben Orsi hívott, hogy a magyar banzáj, ahova menni akartunk betegség miatt egy héttel későbbre tolódik. Nembaj, ez nekünk nem szegheti kedvünk. Orsival találkoztam Marienplatz-on, majd elmentünk egy magyar étterembe...
Ez annyira jó volt, hogy szinte szavakba foglalni sem tudom. Magyar ételek, italok, desszertek, mulatós zene, szalvéták piros-fehér-zöld színben...szóval megvan a helynek az a bizonyos varázsa! ;)
Megjött Orsi egyik barátnője, Ági, akit én eddig nem ismertem, valamint az ő barátja, aki német.
Ők csirkepaprikást, jókai bablevest és rántott gombafejeket ettek én pedig hortobágyi húsos palacsintát. De talán még azt is kijelenthetem, hogy annál finomabbat még nem ettem! :) Közben söröztünk, aztán jött a kis magyaros pálinka is - egy a ház ajándéka volt. Mellettünk lévő asztalnál is magyarok voltak, de a tulaj azt mondta, hogy általában több a német. Oda még biztosan vissza fogunk menni, nagyon jól éreztük magunkat. El akartunk menni még egy dél-amerikai klubba vagy egy bizonyos Paradiso nevű helyre, de nekem ma "korán" kellett kelnem, munka is volt és nem akartam totál fáradtan kezdeni. Így mindenki haza indult. Megbeszéltük, hogy ezt legközelebb mindenképpen bepótoljuk majd, bár nem győzöm hangsúlyozni, hogy így is mennyei volt minden :)
Nos, 1 órakor el is indultam (volna!) haza...Hauptbahnhof-on 3/4 órát kellett várnom, mire bemondták, hogy szálljon fel mindenki az S8-as vonatra (nekem mindig az S6-ossal kell jönnöm), mert pályamunkálatok miatt gáz van.. :S Oké, csak nyugi, felszálltam. Boldog boldogtalan megkérdeztem, hogy most akkor hogy jutok haza. Végül találtam egy normálisabb párt, tőlük próbáltam érdeklődni. Első kérdésük: Hova valósi vagy, melyik ország? Hihetetlen, hogy leszűrik, hogy nem vagyok "közéjük való" :D Elmeséltem nekik mondhatni az egész életem, ki vagyok, miért vagyok, hol vagyok, amúgy nagyon aranyosak voltak. Jött a már már megszokott kijelentés, hogy nekem milyen szép nevem van. Ezt sem értem amúgy, itt is van Vivien nevezetű lény, Robin osztályában is, de mégis akinek mondom, úgy tesznek mintha most hallanák először :) Aztán a fazonnak volt egy kijelentése, hogy ha neki egyszer lánya lesz, akkor biztosan Viviennek fogják hívni, barátnője csak kacagott... :)
Elköszöntem tőlük, kis túrám eleje ugye véget ért Pasing megállónál. Ott tovább sodródtam a tömeggel, majd egy buszhoz kellett mennünk. Mindenki ordított, kiabált, káromkodott (kaptam egy kis betekintést a valódi német kultúrába:P), én is kivoltam már, majdnem megfagytam, egyedül voltam és mindenki csak annyit tudott mondani, hogy várni kell! Hát 1 órát kellett várni a buszra, felpattantam, fejem leesett már - annyira álmos voltam. Planegg városáig vitt minket el a busz, ott mindenkinek le kellett szállnia. Ismét vonat, irány Pöcking. Kb. 3/4 4 volt, mire ágyba kerültem. Pokol volt az egész, nem kívánom senkinek sem.
Vasárnap kelés, ráncba szedtem magam, majd indultam Münchenbe. Szokásos rituálét megint végigcsináltam ezzel a vonatos-buszos üggyel...plusz egy óra késés. Tündinél viszont kárpótolt az ebéd, az életben nem ettem még olyan finom rakott krumplit, mint ott - akkor... :) hmm, mesés volt! Aztán beszélgettünk még kicsit, de szintén előbb el kellett jönnöm, mivel a vonatok-buszok késése miatt elkéstem volna az első munka napomról is...
4-re értem haza, 5kor viszont már Starnbergben voltam, az Avanti Pizza-ban. Hát, amit szombaton mondtak, hogy vasárnap sokkal nagyobb lesz a forgalom, az valahogy beigazolódni látszott. Úgy higgyétek el, van olyan, mikor kettő telefon csörög + közben hallom, hogy jön a fax is az online rendelés miatt. Igen, a német néha még arra is lusta, hogy a telefonkagylót felemelje, inkább megrendeli a vacsit neten :)
Nagy a pörgés, szinte nincs megállás, de tetszik. Én szeretem, ha van mit csinálni, az idő is sokkal gyorsabban megy. Most mondjam azt, hogy meglepő volt, hogy mennyi mindenkinek nincs kedve vasárnap este főzni? :D
Mondhatom, hogy bele is jöttem már. Sokfelé kell figyelnem, telefonban ugye mindenki hadar - nem tudhatják, hogy nem német vagyok - és el sem várnám, hogy erre tekintettel legyenek. Megpróbálok nagyon hatékony lenni, ha kell visszakérdezek többször is, lényeg, hogy minden simán menjen.
Fél 9kor végeztem, hazajöttem. Kati azzal fogadott, hogy Robint valami baleset érte ma napközben, elesett vagy leesett valahonnan. Bevallom őszintén, annyira nem figyeltem, mert nagyon fáradt voltam. Annyi a lényeg, hogy ha reggel nem lesz jól, akkor nem megy suliba. Ergo, én sem tudok menni dolgozni, mert anyukának megkezdődik a három napos "üzlet", nekem pedig Robinnal itt kell maradnom. Nos, majd reggel okosabbak leszünk! :)
Ennyi lenne így mára ez a tömör gyönyör, nem unatkoztam egy percig sem, ez biztos. Holnaptól megint a dolgos hétköznapok...majd jövök... ;)
Hatalmas puszi Mindenkinek! :*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése