2010. november 18., csütörtök

Az első napjaim...

Utazásom időpontja szeptember 8-ára esett, sikerült mindenkitől elbúcsúznom, Győrből jöttem Münchenig vonattal, és 6 óra utazás után megérkeztem a müncheni Hauptbanhhof-ra...2 hatalmas bőrönddel, kisebb táskákkal, azt hittem sohasem keveredek ki onnan. :) Aztán megpillantottam a leendő Gastmuttim, Katit, már messziről mosolygott, bemutatkoztunk egymásnak és kérdezte milyen volt az utam, fáradt vagyok e...első benyomásra nagyon kedvesnek tűnt, nem hittem volna, hogy ennyire jó fej lesz!
Autóval jöttünk haza, Münchentől 30 km-re laknak, egy kisebb város, Starnberg mellett, Pöckingben. Tőlünk 5 percre található a Starnberger See, majdnem akkora mint a Balaton, gyönyörű és hatalmas hegyek veszik körül, nyáron lehet benne fürdeni is, a vize pedig hihetetlenül tiszta.
Az autóban megismerkedtem a volt au pair-rel is, ő orosz, Katjának hívják és másfél hónapot még nálunk töltött. Nagyon sok mindent köszönhetek neki, mindenben segített, megmutatta mi hogyan működik, mit hogy kell majd csinálnom a következő 1 évben. Ő azóta már elköltözött Münchenbe, egy kis lakást bérel és elkezdett tanulni. :) Máig is tartom vele a kapcsolatot!
Itthon mindenki nagyon kedvesen fogadott, megmutatták a házat, a szobám...én pedig csak el voltam ájulva mindentől, eleinte alig hittem el, hogy végre itt vagyok és hogy milyen régóta vártam már ezt!
A házuk gyönyörű helyen van, kb. 600 m magasan a hegyekben. 3 szintes fa és üveg az egész, én pedig megkaptam az alsó szintet, külön szobával, tv- telefon és fürdőszoba (amiben van szauna is, de mondták, hogy csak télen szokták használni:P). Az első pár napban még nagyon idegen volt minden, félve mozogtam mindenhol, még inni is alig mertem felmenni de aztán kezdett az egész egyre oldottabb lenni. :)
Első estémen elmentünk a tó mellé egy étterembe, ismerkedtünk, kérdezgettek, hogy miért jelentkeztem au pair-nek, mit szeretnék majd csinálni a következő évben, stb...én is jobban megismertem kicsit őket. Hoztam nekik ajándékba házi pálinkát, fűszert, mint utóbb kiderült, a pálinkát jobban értékelik. Uwe-nak (Gastpapa) egész vacsora alatt azon kattogott az agya, hogy már biztos kihűlt, menjünk már haza és kóstoljuk már meg...vicces volt nagyon:D Következő 2 napom azzal telt, hogy a Gastmutti-val elintéztem a papírjaimat, bejelentett, hogy ebben az évben itt lakom, Münchenben megmutatott nekem mindent, hogy tudok közlekedni az S-Bahn-nal stb...a közlekedésem itt meg van oldva, ahol lakom, minden elérhető 5 percen belül, akár biciklivel akár gyalog. A család pedig biztosít nekem minden hónapban egy havi bérletet az S-bahn-ra, ezzel tudok menni Münchenbe, amikor csak akarok és ahányszor akarok, valamint Münchenen belül sem kell fizetnem semmilyen közlekedési eszközért sem. Szerintem nagyon praktikus! ;)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése