2010. december 22., szerda

HOLNAP ÉRKEZEM! :)

Sziasztok!

Úgy döntöttem, hogy írok még egy utolsót 2o1o-ben...;P Nagy a készülődés már, mindenki totál karácsonyi lázban ég. Ma egész nap takarítottam a házban, mivel már nem jön a takarítónő, ő is haza utazott már. Csomagom kész van (a küszöbön áll) :P, Robinnal lemértük és nem éri el a 20 kilo-t, szóval remélem nem lesz gond! Mindjárt indulok Felix-ért az oviba, utolsó nap, mindenkitől elbúcsúzom én is, Robin majd csak 6 órakor jön, ma még focizni megy. Kati Düsseldorfban van, vele valószínű, hogy már nem találkozom ma. Holnap Felix itthon lesz, egyedül leszek vele, késő délután hazaér mindenki, átadom az ajándékokat (csak el ne felejtsem azt mondani, hogy nem tőlem van, hanem találkoztam a Jézuskával, majdnem mindig sikerül elszólni magam:/), aztán irány a repülőtér... :) Húúúú nagyon izgulok ám már, első repülésem is, meg már annyira szeretnék mindenkit látni, hogy hihetetlen!!! Nah most zárom is soraimat, legközelebb már csak akkor írok, ha visszajöttem, azaz 2o11. január 1o-én... :)
KELLEMES ÜNNEPEKET ÉS NAGYON BOLDOG ÚJ ÉVET KÍVÁNOK MINDENKINEK!
Hamarosan találkozunk! ^^

Puszi :*

2010. december 20., hétfő

Az utolsó napok 2010-ben, Németországban

Sziasztok!

Tudom, hogy 2 hete nem jelentkeztem már...de az az igazság, hogy a múlt héten semmi izgalmas nem történt és a múlt hétvégém is elég nyugis volt. A hétköznapok nagyon gyorsan elteltek, anyuka és apuka szerdán nem voltak itthon, karácsonyra vásároltak, Robin focizni volt, Felix és én pedig sétáltunk, mutatott egy házat itt Pöckingben, ilyen 10 éves történet, ki van világítva az egész, különböző alakok vannak és minden mozog.
Ping-pongozni voltam velük kedden és pénteken is, de szinte soha nem Robinnal játszom, általában szól valami felnőtt, hogy ugyan játszak már én is :D aztán tanítgatnak meg minden, nagyon jó fej mindenki! :)
Szombaton Orsival voltam egész délután, városban sétálgattunk, nézelődtünk, aztán megittunk egy sört és hazajöttünk :)
Minden péntek és szombat este arra jövök haza, hogy az egész házban citrom illat van, Kati és Uwe állandóan szaunáznak...;D ha visszajövök januárban, akkor már tényleg megmondom nekik, hogy mutassák meg, hogy működik! :)
Vasárnap Tündihez mentem ebédre, délután 4 körül értem haza, aztán pihengettem már csak.
Nos ezért írtam az elején, hogy nagyon nem történt semmi azon a héten...:)

A múlt hetem viszont nagyon jó volt! Kedden volt egyik barátnőm, Klau szülinapja, fel is hívtam és annyira jó volt hallani a hangját, mondták, hogy mennyire várnak már (jól esik):$...és én is azt, hogy lássam őket!!!
Aztáááán...rengeteg hó esett, minden nap havat lapátoltam, otthon sohasem én csináltam, de itt nagyon megszerettem. Kati mondta is, hogy ezzel nagy terhet veszek le a vállukról, mivel hazaesik este és szinte semmi kedve már havat hányni :D
Szerdán és csütörtökön Münchenben voltam, sikerült minden ajándékot megvennem (szerintem életemben nem vettem még ennyi mindent karácsonyra), de azóta már be is van csomagolva minden és alig várom, hogy mindent odaadjak mindenkinek! :$:)
Pénteken volt a nyelvsuliban az utolsó nap. Karácsonyoztunk. :) Mindenki vett valami apróságot, ezeket felcímkézték és számokat párosítottak mindenhez, majd húznunk kellett és egy asztalnál mindenki kikereshette a saját számát/ajándékát! Én A maszk c. filmet kaptam meg, angolul és németül...:) Mindenki hozott kis apróságot, volt egy csomó süti, édesség (tipikus német cuccok), Kinderpuncs, forralt bor, tea, kávé...aztán énekeltünk, beszélgettünk, mindenki elköszönt...sokan már azt hiszem haza is mentek "vakációzni"! :) De így összességében nagyon jó hangulatban telt az egész! Hiányozni fognak, amíg otthon leszek!:P
Este Kati vacsoránál mondta, hogy még át kell gondolnia, hogy tud kivinni engem csütörtökön a reptérre. Meglepődtem, mivel eddig fel sem merült, hogy kivisz és azt hittem, hogy majd vonattal kell mennem. De azt mondta, hogy azért oda nem olyan egyszerű kijutni és ugye mivel először fogok repülni, megmutat mindent és szeretne ő is ott lenni! Gondolom fél, hogy eljátszom a  Reszkessetek betörőket és máshol kötök ki! :P:P Na jó, csak viccelek ám! :D De rendes tőle nagyon!
Aztán péntek este "be is költöztem" Krisztihez Münchenbe. A Gastcsaládja elment az Europa Parkba egész hétvégére és megengedték, hogy nála aludjak. Késő este értem csak oda, megmutatta a házat, filmeztünk, beszélgettünk...és fél 4 lett mire elaludtunk:)
Másnap délelőtt keltünk és rakott krumplit csináltunk, annyira finom lett, hogy hihetetlen, na és persze jó volt már valami magyarosat enni :P Furcsa is volt, hogy nem itthon voltam és még a környéken sem láttam tésztát :D Délután megnéztük a Megasztár döntőjét, majd Andi hívott minket, hozzá mentünk az esti buli előtt készülődni. Előtte beugrottunk Krisztivel a Real-ba, vettünk pezsgőt, rágcsát, valamint Jäger-es promóció volt, bejáratnál kaptunk egy papírt és egy pultnál kérhettünk ingyen Jägert. A pultnál kérdezi a csaj, hogy mivel kérjük?!:O Elkezdte sorolni, hogy forró csokival, narancslével, vízzel...meg még sorolt vagy 3 dolgot...mi meg csak néztünk, hogy most akkor mi van?!:D Végül forró csokival kértük, tettek rá tejszínhabot is és egy narancssárga bögrében kaptuk, amit el is hozhattunk (egyre több ilyen ingyen Jägeres cuccom van már:P)
Egyébként a Jäger forró csokival nagyon finom, most ittunk így életünkben először, új volt, de mindenkinek ajánlom!;) A pénztárnál mögöttünk a sorban 3 magyar pasas állt, odapillantottunk a kocsijukra, és 8 üveg nagy Jäger volt benne meg valami 3 karton sör, szerintem nagy buli volt készülőben :D:D...6 óra körül odaértünk Andihoz, készülődtünk, beszélgettünk meg ahogy ez lenni szokott...:) Éjfél körül indultunk el 35 millimeter-be (itt dolgozik Andi barátja, de erről szerintem írtam már). Eredetileg más helyre akartunk menni, de 35 mm-ben annyira jó buli volt, hogy úgy döntöttünk maradunk! Ittunk bacardi colát és tequilát még, megismerkedtünk kuvaiti pasasokkal, de ilyen idősebbek voltak, nem beszéltek németül, kicsit örültem is a fejemnek, hogy megcsillogtathattam az angol "tudásom"!:$:$ Táncoltunk, nagyon jól éreztük magunkat!
Később odajött hozzánk 2 olasz srác beszélgetni, kérdezték honnan jöttünk és amikor válaszoltam akkor elkezdték kiabálni, hogy BALATON! :D Aztán egész végig ezt mondogatták, amúgy nagyon jó fejek voltak!:P 4 óra körül Norbi végzett a munkával, aztán hazamentünk mindannyian. Vasárnap 11 óra körül kelés, megettük még a maradék rakott krumplit:P, aztán készülődtem haza, Kriszti pedig ment néptáncolni, fellépésük volt. Itthon elmeséltem a családnak, hogy milyen volt a hétvégém, ők szintén meséltek. Voltak síelni már, megint Plätzchen-t sütöttek...szóval semmi extra dolog!:) Elvonultam, akkor csomagoltam be az ajándékokat, aztán pihengettem már csak.

Anya otthon megvette a jegyem visszafelé a vonatra. De minden telítve van, alig kapott már. Ezért úgy alakult, hogy január 9-én jövök vissza a fél 11-es vonattal Győrből. Ez azt jelenti, hogy nem érek ide, mire kezdenem kellene a munkát, de megbeszéltem a családdal, hogy ha kell akkor vetetek másik jegyet...és nagyon rendesek voltak, azt mondta Kati, hogy ebből ne csináljak ügyet, nincs semmi gond, elkészíti Felixet és a reggelit is. Sőt, ha nem akarok éjjel utazni, akkor akár jöhetek hétfőn is! :O De maradok a fél 11-es vonatnál:)...ez is megoldódott!Egyébként így elgondolkodtam, hogy majd mi lesz ha nem leszek itt 2 hétig!? Most ezzel nem azt akarom mondani, hogy annyira nélkülözhetetlen vagyok, de pl. a két kissrác jövő hétfőtől péntekig sí - és snowboard tanfolyamra fog járni. Minden reggel fél 8-ra kell a busznál lenniük, Katinak fél 7-kor minimum fel kell kelnie (ami neki is nehezen megy), reggelit az asztalra tenni, Felixet kirángatni az ágyból (alapesetben is 3/4 8-kor kel minden nap)...így ebbe belegondolva, nem lennék a helyében! És lehet, hogy én nem vagyok normális, de nem kelteném fel a gyerekeket még a szünetben is hajnalok hajnalán...másrészről meg valahova "küldenie" kell őket, mivel nem leszek itt, ők pedig dolgoznak...szóval, bonyolult ez nagyon. De megnézném őket egy kamerával, amíg nem leszek itt! :P

Nah azt hiszem, hogy mára befejezem...szerdán még jövök egy "utolsó" bejegyzéssel, aztán lezárom itt az utolsó napjaimat az évben...:$:(

Jók legyetek, már tényleg csak néhány nap és TALÁLKOZUNK!!!
Millió puszi mindenkinek :*:*

2010. december 5., vasárnap

Advent, névnapom, karácsonyi vásár...

Halihóóó!

Megint itt vagyok, ismét vasárnap.
Szuper kis hetem volt, azt meg kell hagyni, nagyon sok jó dolog ért.
Hét elején (hétfő-kedd) esett a hó, szinte megállás nélkül. Ovi és suli után mentünk szánkózni (ehhez sajnos hozzátartozik, hogy a "játszósabb" csizmám még otthon hagytam), szóval annyira nem volt okés a helyzet :S Szinte szét fagytam mindkét nap, a fiúk is látták rajtam, de olyan aranyosak voltak, kérték, hogy üljek bele a bob-ba és húznak, meg fussunk, hogy előbb hazaérjünk :) kedves tőlük, de még jobban tetszett volna, ha el sem kell menni:P na jó, csak viccelek, én nem vagyok semmi jónak az elrontója!
Kedden otthoniaknak kicsit sikerült beijeszteniük, hogy karácsonykor nem tudok majd hazajutni. Hallották a rádióban, hogy a müncheni repülőtér nem engedett ki kb. 100 járatot az idő miatt és az országon belül mindent a frankfurti reptéren bonyolítottak le...bevallom, kicsit én is megijedtem, mi lesz ha majd itt állok 23-án este, sem repülő sem vonat, semmi...!? Aztán itt megnyugtatott mindenki, hogy ez bármikor előfordulhat, vonattal, busszal, akármivel, és ne is aggódjak ilyeneken. Nem tartják valószínűnek, hogy karácsony előtt egy nappal ennyire kiszúrjanak mindenkivel...azt hiszem, csak annyit tehetek, hogy imádkozom, hogy ne legyen annyira cudar idő :D majd meglátjuk!
Eljött a szerda, december első napja. Kedden este már hallottam, hogy sürögnek-forognak itt a szülők az ajtóm előtt (most a fiúk lent alszanak a mellettem lévő vendégszobában, amíg nincs kész fent a fürdőszoba). Anyának még viccesen meg is jegyeztem skype-on, hogy tuti valami ajándékot készítenek az ajtajuk elé (minden alkalomra kapnak valamit és abból, hogy eljött a december, rettentő nagy "ünnepet" csinálnak) :)...reggel pedig megyek ki és megpillantottam egy kisvonatot, Robin kérdezte, hogy kinyitottam e már az első fiókot rajta:O Kiderült, hogy az én ajándékom, decemberi "naptár", vagyis, ahogy már írtam, egy kisvonat, 24 fiókkal, valamelyikben édesség van, valamelyikben ajándék...annyira rendesek, hihetetlen! Örültem neki nagyon!:) Szorgosan nyitogatom!:)
December 2. A névnapom. A németeknél nincs névnap, nem ünneplik, nem igazán tudják, hogy mi ez. Uwe (apuka) azt kérdezte tőlem, hogy ilyenkor nálunk Szent Vivien van?! Ezt ünnepeljük? Vicces volt nagyon...Szent Vivien hihi:D Aztán elmagyaráztam nekik, hogy nálunk a névnap majdnem ugyanolyan, mint a születésnap, minden nap van valakinek. Egyébként csak reggel árultam el nekik, hogy névnapom van. Nem láttam értelmét, hogy elmondjam, úgysem ünneplik, nagy jelentősége itt nincsen...erre Kati este hazajött egy csokor virággal és kaptam tőlük egy gyönyörű ezüstnyakláncot is! köszi-köszi, mondtam nekik, hogy nem kellett volna!:$
Nagyon sok mindenkinek eszébe jutottam ezen a napon, szeretném megköszönni az üzeneteket, az sms-eket, a hívásokat, mindent! Nagyon jól esett, és...nem felejtettetek el azért teljesen!:):$
Aznap délután Plätzchen-t (mindenféle formájú apró sütik) sütöttünk, nagyon jól éreztem magam, besegített a két srác is. :) Szerintem kb. 300 db ilyen süti lett :O Náluk egy nagy hagyomány és állítólag karácsonyig elég is lesz. Bár, ha a fiúk így folytatják, akkor szerintem nem...mert komolyan nagyon finom lett és itt amúgy is mindenki nagyon torkos:D...
Sokat beszéltem a héten Celia-val is, Valenciában dolgozik utazási irodában (és hozzá kell tennem, hogy még mindig nagyon hiányzik!), de örülök neki, hogy jól van! Annával is dumáltam, ő már Hollandiában él, Amszterdamtól 20 km-re, egy 3 éves srácra vigyáz, ő is boldog, 1 évet marad (minimum!) :)
A hétvégén egyedül voltam itthon, családom elutazott Nürnbergbe nagyszülőkhöz, ma este jöttek csak haza! Hatalmas nyugalom volt, nem keltem arra mindkét nap, hogy Robin vagy Felix felváltva kiabálnak valamit :P
Szombaton délután találkoztam Orsival, még egy magyar lány. Elmentünk az egyik bevásárlóközpontba, fiúknak vettünk Mikulásra csokit, nagyon sokat beszélgettünk, kajáltunk és söröztünk is egyet! :D Nagyon kedves amúgy, most már biztos, hogy nem lesz egyedül, valószínű, hogy bemutatom majd többieknek is. Éjfélre itthon voltam már, mégsem buliztunk, Krisztinek és Andinak dolgozni kellett. De nem gond, jó volt ez így is! ;)
Vasárnap délután Krisztivel, Andival és Adrival találkoztam. Marienplazton sétáltunk, nem volt hideg, viszont rengeteg ember...:/
Aztán elmentünk az Englischer Garten-be, ott is van karácsonyi vásár, ittunk forralt bort, ami nagyon finom volt!:P Majd a Theresienwiese-n fejeztük be a napot, ott szokták rendezni az Oktoberfestet is. Nekem ez tetszett a legjobban, minden színes, árulnak mindenféle kütyüt, gyönyörű dolgokat, sátrakba is be lehet menni...eszméletlen jó! És láttunk egy magyar árust, lángost sütöttek, ki is volt írva, hogy "ungarische Langos"...:)
Ezt a macit pedig mindannyian nagyon érdekesnek találtuk egy mozgó kirakatban, figyeljétek:

video

Aztán este 8 óra körül értem haza, megérkezett a család is, elmeséltük egymásnak, hogy kinek hogy telt a hétvégéje, majd nyugovóra tért mindenki! :D óóóó...holnap jön a Mikulás...:D

Majd jövő héten írok még...puszi mindenkinek:*

Sziasztok!:)

2010. november 28., vasárnap

november utolsó hete

Sziasztok, újra itt! :)

A hétköznapok nagyon jól teltek, nyugis volt. Hétfőn reggel elutazott a Gastmuttim (szerda éjjel jött csak haza). A két fiúval még mindig nem tudom mi történt, mindig hallgatnak rám, azt csinálják amit mondok és ami furcsa; nem akarnak tv-t nézni :) Minden rendben ment!
Hét elején nem voltam valami jól, fájt a torkom, reggelente alig éltem (biztos a hideg idő is rátett egy lapáttal). Nagyon sok hó esett, de gyönyörű, hatalmas pelyhekben, egyből megjött a karácsonyi hangulatom. Minden ház feldíszítve már, mindent hó borít, mindenki írja a karácsonyi kívánságlistákat. Attól tartok, hogy hamarosan mehetek szánkózni és hóembert építeni! :P:D
Ha még nem írtam volna, a felső szinten a házban totál új fürdőszobát csinálnak, de már majdnem egy hónapja. Azt hiszem, hogy jövő héten kész lesz már. A munkások is irtó rendesek, mindig kávét kell főznöm nekik, addig dumálgatunk. Eddig szinte nem volt olyan, aki ne mondta volna, hogy a legjobb helyre kerültem, amit csak el tudnak képzelni. :) (ilyenkor csak magamban jegyzem meg mindig, hogy igen, hatalmas szerencsém volt/van!) Kedden éppen vasaltam, mire az egyik munkás megdicsért, hogy milyen szorgalmas vagyok, majd utána hozzátette, hogy itt csak a külföldiek szorgalmasak, a németek nem :D
Nyelvsuliban voltam, futottam, angoloztam és majdnem minden nap megnézek 2 filmet (most legalább van olyan dolgokra is időm, amikre egyébként otthon nem lenne:P). Szóval, nem történt semmi érdekes.

Hétvégén feldíszítette a "családom" a házat, egyébként itt a környéken már minden talpig díszben áll, gyertyák mindenhol. Gyönyörű, karácsonyi hangulat 100%-osan... :):)
Pénteken suliban egy kellemetlenebb élményem (mindig én vagyok az első, aki odaér), pasas állt a kávé automatánál és kérdezi, hogy beszélek-e angolul :S (bumm, már megint az angol kellene), mondtam neki, hogy csak egy kicsit, megmutattam neki, hogy tud kávét venni, megköszönte...mi lett volna, ha még beszélni is kell?! fejbe tudnám kólintani magam olyankor, mi az, hogy nem beszélem az angolt 5 évnyi tanulás után!? :P mind1...csak rossz érzés!

Éééés Katiék beüzemelték a szaunát a fürdőszobámban, ők már pénteken és szombaton este ki is próbálták...mondták, hogy majd megmutatják nekem is, hogy működik és szerintem jövő héten kipróbálom én is, úgyis olyan hideg van! :P:D

Péntek este Zsuzsival és Alex-szel mentem Münchenbe, kajáltunk és jött Alex egyik ismerőse is, Tim (hozzáteszem, hogy az első német egyed, akivel megismerkedtem, mindig csak a külföldiek...:P). Koktéloztunk, utána pedig elmentünk egy táncolós helyre, de mindenki fáradt volt, sokáig nem maradtunk.
Szombaton dél körül keltem, aztán ebéd, majd megint Münchenbe mentem, Adrival találkoztam 7 órakor Marienplatzon. Elmentünk Andiékhoz (ő együtt lakik a barátjával), pezsgőztünk és ilyenkor, mikor így csak magyarok együtt vagyunk, mindig magyar számokat hallgatunk, annyira jó :D..
35 millimeterbe is voltunk (ott dolgozik Andi barátja), kaptunk epervodkát (nagyon finom volt), aztán ajánlottak nekünk két szórakozóhelyet, egyik a Pacha, másikat úgy hívják, hogy 089...egymás mellett vannak, de egyik helyre sem engedtek be minket, mondván, hogy nem vagyunk rajta a vendéglistán:O Na, ha ezt tudom, hogy lista szerint megy...hol lehet ilyenre feliratkozni?!:D És akkor azt mondja a biztonsági őr, hogy telt ház van (szóval még azokat sem engedték be akik egyébként fent voltak a listán), na majd legközelebb!
Münchner Freihet-re mentünk, egy Skyline nevű szórakozóhelyre (szerintem drága a 8 eurós belépő miatt), de megérte! Nagyon igényes hely, sok volt a külföldi, éppen Jäger promóció volt, kaptunk ajándékba ilyen csuklószorító-szerűséget...nagyon jól éreztük magunkat! ;)
Vasárnap szintén délben kelés, 2kor elmentünk itt Pöckingben az első karácsonyi vásárra. Nagyon hideg volt, ettünk Bratwurst-ot, Katiék forralt bort ittak, volt sok kirakodós, meg rengeteg kutya (itt mindenki mindig mindenhova kutyával megy, hihetetlen) :D
Estefelé pedig Katiék barátai jöttek Münchenből, én ez idő alatt elvonultam...
Nagyon gyorsan elment ez a hét/hétvége is, jövő héten már december.
Ahogy körülnéztem Münchenben, rájöttem, hogy semmi kedvem elkezdeni ajándékokat venni:P Millió ember van mindenhol, rohannak, kiabálnak, tolják a babakocsikat...úristen!
De muszáj lesz elkezdenem, mese nincs! ;)

Jövő héten jövök majd ismét, vigyázzatok magatokra, szép hetet kívánok, millió puszi :*

2010. november 23., kedd

1 hónap múlva otthon...

November 23.-a van. Pontosan egy hónap múlva ilyenkor már biztosan pakolászok, készülődök és este irány a repülőtér.
Majdnem 3 hónapja vagyok itt, de mégis olyan, mintha minimum fél év lett volna. Rengeteg embert megismertem, tanultam, jártam sok helyen, olyan élményekkel gazdagodtam, amelyeket leírni sem lehet! :)
Egyébként sokszor feltettem már magamnak a kérdést; "Mivel érdemeltem ezt ki?", hogy ilyen helyre kerülhettem, ilyen emberek közé!?...
Egyszer nekem is lehet szerencsém. Bevallom, amikor ezt júniusban eldöntöttem, az is közrejátszott, hogy egyik volt osztálytársam, Kriszti akkor már majdnem 2 hónapja élt itt kint (ő szintén 2 gyerekre vigyáz) és ez nagyon ösztönzőleg hatott rám! Utólag is köszönöm Kriszti! :) Egyáltalán nem bánom, hogy főiskola vagy egyetem helyett mondhatni "visszamentem az oviba" (persze csak átvitt értelemben). És hogy őszinte legyek, szerintem soha az életben nem is fogom ezt megbánni! Jó jó, persze, tanulni kell...mondják sokan, és kell is...de ez nem minden. Ehhez a dologhoz kicsit máshogy, lehet furcsábban állok hozzá, mint mások :)...
Szerintem kicsit komolyabb lettem (na jó, azért még mindig nem viszem túlzásba), mindenképpen önállósodtam, valamint a határozottság. Mondjuk ez az a dolog, ami nélkül itt semmire sem mennék, Felix és Robin mellett meg pláne nem :D
Szívesen itt maradnék karácsonyozni, viszont otthon is jó lesz kicsit lenni. Az egyik szemem sír, a másik nevet majd. Szeretnék már látni mindenkit, a családot, a barátokat, a Picurt, az ismerősöket, a szobám! De érdekes lesz. Néha sajnos mesélnek az otthoni dolgokról és emberekről, hogy akkor azt gondolom, hogy nem, nem hiányzik ez nekem és nem akarok haza menni. Itt minden olyan jó, a 3 hónap alatt talán ha 5 perc volt olyan, amikor éppen "elegem volt". :) Szerencsésnek mondhatom magam, mivel a legtöbb ember, akire számítottam, hogy vár rám és fontos vagyok nekik, kerestek majdnem minden nap, beszélek velük, érdeklem őket. És ez nagyon jól esik! :):$
Sajnos kellett csalódnom is, nem azt mondom, hogy sok emberben, de fontosakban. Erre szokták mondani, hogy ilyen az élet. Valakit/valakiket kaptam itt, az otthoniak pedig szépen lassan elfelejtettek. De már ezt is pozitívan fogom fel. Olyan vagyok, hogy mindig mindenkivel igyekszem úgy viselkedni, ahogyan ők velem. Nos, ehhez tartom majd magam; én is ugyanúgy fogok majd viszonyulni mindenkihez, ahogyan ők hozzám. :)
Egy nagyon jó idézetet találtam interneten, kb. október elején, akkor fogott el nagyon, hogy hiányzik mindenki (persze nem győzöm hangsúlyozni, hogy MINDIG hiányzik...):
 "Az otthon felejtett emlékek, család, barát- ismerős, mindig állandó lesz, hisz mindenkinek az maradsz aki voltál, ha ő is akarja. De a múltból nem tudsz várat építeni, építs hát a jelenből, és a perceket éld a mával, a holnapod már lépés a jövő felé. Nem számít kivel élsz, vagy ki nélkül, mindig a célod lebegjen előtted. A szabadság pedig akkor élvezetes, ha repülsz mint egy kismadár, és mindenbe belekóstolsz, ami vágyat kelt benned. Hiszen a szeretetnek is egyetlen törvénye van. Úgy hívják: szabadság."

2010. november 21., vasárnap

Kedves ismerősök!

Megint eltelt egy hétvége. Lehet, hogy sokan rátaláltatok már a blogomra?! :D
Szombaton 11 óra körül keltem, lementem futni a tóhoz. Mondhatni tavaszias idő volt, rengeteg kutya, persze megint mindenki pólóban...délután Kati meg is próbálkozott azzal, hogy rávegye a srácokat, hogy kicsit kint legyenek. Nos, Robin elment inkább Adriano-hoz, én pedig egész délután Felix-szel bicikliztem és fociztam. 6 óra körül elmentek a szülők, gyors vacsora, aztán 8 körül már ágyban voltak. Én megnéztem két filmet (skype-on, msn-en, sehol sem volt senki, szombat = buli :D), aztán olyan 2 óra körül elmentem aludni. Vasárnap délben kelés, ebéd. Délután mind az öten a tóhoz mentünk sétálni. Nagyon sokan voltak lent, a hideg idő ellenére is, kb 2 fok volt. Azt hiszem egyre hidegebb lesz már, jövő hétre havat is mondanak. :/ Hazajöttünk, a gyerekek már nagyon fáradtak voltak, magvacsiztunk. Kati mondta, hogy lett volna egy lehetőségem csütörtökön egy másik családnál babysitterkedni, de csak este. Ők itt laknak az utca végén, múlt szombaton ők voltak itt. De kiderült, hogy nem fog összejönni a csütörtök, mivel szülők Münchenben lesznek valamit intézni. Sajnos :(
Holnaptól pedig megint egyedül (oké, Uwe itt lesz, de kb. olyan minta nem lenne:P) leszek, Katinak megint Düsseldorfba kell repülnie munka miatt, szerdán éjjel jön csak haza. Most már nem félek ettől annyira, mint az elmúlt alkalommal :D
Jövő vasárnap pedig már advent első vasárnapja...hmm :) Megrendezik az első karácsonyi vásárt itt Pöcking mellett, Possenhofenben. Remélem találok valami érdekeset, már csak azért is, mivel még senkinek nem vettem semmit karácsonyra! :$ huppsz! :D

Azt hiszem mára ennyi, hamarosan jelentkezem megint!
hiányoztok...puszi mindenkinek :*:*

2010. november 19., péntek

Észrevételeim

Ide leírok pár dolgot, amit itt az eddigi 3 hónapom alatt megfigyeltem, netán idegesít, zavar vagy örömet okoz. Persze ezek csak az én észrevételeim, más területeken tuti, hogy más minden! :) Figyeljetek!

- minden családnak van minimum 2 kocsija, amelyek közül az egyik biztos, hogy BWM, Audi vagy Mercedes
- a házaik olyanok, mint nálunk otthon a gazdagabb emberek nyaralói
- a férjek szinte semmit sem csinálnak (elnézést, de várják a "sült galambot"), a feleségeknek viszont csúcs telefonjaik vannak és ők viszik a kocsit a munkába is, a férj biciklivel vagy vonattal megy
- a gyerekek rettentő módon el vannak kényeztetve, mind egytől-egyig, nem köszönnek, kupit csinálnak és a 10 éves gyereknek is annyi esze van, mint a 3 évesnek :) jah, minden családnál fél órát szabad naponta tv-zniük!
- mindenki szőke és kék szemű, de ha véletlenül valakinek sötét haja van, az biztos, hogy külföldi
- szombaton és vasárnap délután kávé, tea, kakaó sütivel vagy tortával, csak úgy!
- istenítik a kenyeret, ami tele van magvakkal és fűrész kellene a szeleteléséhez
- a 100%-os üdítőket felhigítják vízzel (szerintem így spórolnak)
- minden este (hétköznapokon is) söröznek vagy boroznak
- az általam hozott 60 fokos házi pálinkát elfogyasztják 3 nap alatt, ha vendégek vannak, akkor 1 nap alatt
- idegesít, hogy minden áldott reggel meg kell csinálnom a srácoknak a tízórait, mellé ananász, alma, avokádó, körte, szilva, sárgadinnye stb...és úgy ahogy van, visszahozzák az összeset és ki kell dobnom :/ (ezt a pazarlást!)
- akárhova megyek, ovi, suli...előre köszön mindenki és mosolyog, kérdezi hogy vagyok, mintha ezer éve ismernénk egymást :)
- ha valakivel megismerkedünk és elmondjuk honnan jöttünk (amikor magyarokkal vagyok), egyből az a reakció, hogy a magyar nők a legjobbak!
- az emberek mindenkiről tudnak mindent, engem is megkérdeznek minden nap, hogy mit csináltam, mik a terveim ha hétvége jön, FOGLALKOZNAK EGYMÁSSAL! (otthon sajnos nem)
- reggelinél és vacsoránál mindig egy 5 csillagos szállodában érzem magam, a svédasztalos hatás miatt (erre a két étkezésre fektetik a legnagyobb hangsúlyt)
- mindenki Bayern München drukker :D
- egy kenyeret nem kapok meg 2,50 euró alatt, egy teát 1 euró alatt (Laura, a sajtos pizza 6 euró :D)
- az utcán nem lófrálnak 13-16 évesek, a szórakozóhelyeken meg pláne nem (tetszik), mindenhol szigorúan ellenőrzik a személyi igazolványokat és cigizni csak adott helyeken lehet (beülős bárokban, diszkóban, étteremben tilos!) maximum az udvaron
- rengeteg a külföldi, olasz, amerikai, angol, kínai, török...az ember szinte meglepődik ha nem éppen mindig német szót hall, viszont nem lepődik meg, ha magyar szót hall! :D
- szerintem az összes helyre a kinézetük alapján veszik fel a pincéreket! ;)
- ruhák, cipők, ilyesmi dolgok eszméletlen drágák, gáznak számít, ha valaki a H&M-ben vagy a C&A-ban várásol... (jaa, mert csak az Armani meg a Gucci a menő:/)
- 1-2 sör után bátran vezethetsz, itt szabad :D
- autópályán és Münchenen belül is minimum 140-el száguldozik mindenki
- ősszel/télen fürdenek a 15 fokos Starnberger See-ben
- az ablakokon nincs függöny, mindenhova belátni (persze én élvezem, hogy bámulok be az ablakokon), de azt nem, hogy amikor reggel készítem a reggelit és nyújtózkodok a konyhában, akkor pedig engem bámul a teraszon dohányzó szomszéd :D
- a szemetet olyan szinten külön válogatják, hogy 5 féle szemetesünk van
- húst egy hónapban egyszer esznek, akkor is vagy zöldséggel vagy kifőtt tésztával (vicces) :)
- utcán, vonaton, biciklin (mindenhol) mindenki vagy zenét hallgat, vagy telefonál vagy internetezik
- ezidáig talán ha összesen 5 embernél láttam nem érintő képernyős telefont akkor sokat mondtam, az IPhone 4 már pl. egész jónak számít :D
- a Meki a legdrágább gyorsétterem, a bio cuccokat pedig előszeretettel vásárolják. Nem hazudok, 2 naponta 30 eurókat otthagynak a boltban CSAK azért!
- 20 fokban már mindenki az utcán van, kb. egy szál pólóban és rövid nadrágban, viszont ha esik az eső akkor kihalt minden utca
- még a legkisebb településen is van minimum 2 pékség (az egyik lehetőleg Meier), egy bio bolt, 1 autószalon, fodrász, panzió vagy hotel (pl. én 2000-res lakosú helyen élek, de van Penny, Edeka, Lidl, 2 autószalon is)
- a metron vagy S-banh-on minden embernél van egy Schnellbahnnetz (kis térkép Münchenről és az S-Bahn-ok megállóhelyeiről)
- az ember, ha akarna sem tudna eltévedni sehol, mindenhol minden a szánkba van rágva :D
- mindenki furcsán öltözködik, bármit felvesz bármivel, mégsem nézik meg miatta. Szerintem elég szabadnak érzi magát mindenki és ez jó! :)
- a Marienplatzon majdnem mindig akkora tömeg van, mintha péntek vagy szombat este lenne
- kevesen dohányoznak, nem divat a póthaj, a műköröm, a szolárium...lehet, hogy itt mindenki igazi!? :D
- a kutyusok bemehetnek mindenhova, múzeumba, színházba, moziba és az összes étterembe
- mindenki fut, a Starnberger See-nél, az Englischer Garten-ben vagy az Olympiaparkban
- itt soha senki sem unatkozik
- a kávé minden rendes, felnőtt ember számára létszükséglet, lehetőleg napi 3x :)
- vagy mindenki munkamániás vagy nem csinál semmit egész nap (külföldiek)
- telefonálásnál nem köszönnek, csak felveszik és mondják, hogy Rittberger, Fritsch, Hofmann stb stb stb...
- minden családnál egyszer egy héten lengyel, cseh, vagy török takarítónő takarít
- elcsodálkoznak, ha valaki csak 8 eurós órabérért dolgozik és nem 13 eurósért
- majdnem minden au pair-nek az az első kérdése, hogy az "én gyerekeim" hányszor fürdenek egy héten
- elvárják, hogy beszéld a németet vagy csak értsd meg, de a legjobb ha angolul tudsz, mondván, hogy azt mindenhol mindenki megérti :)

Azt hiszem, hogy nagyjából ennyi. Ha eszembe jut még valami fontos, akkor kiegészítem. Még egyszer hangsúlyozom; én így látom! :D

Mennyi különbséget találtok az otthoniak és az itteniek között? :D
Inkább hagyjuk! :P
Végre péntek este. Holnap alhatok, ameddig csak akarok, szerintem lemegyek tóhoz futni is (remélem jobb idő lesz, mert ez az egész napos eső kikészít). Pihenős hétvége lesz, sok mindenkinek dolgoznia kell, Kriszti elment Bécsbe, fellépésük lesz. No, de nem probléma, kipihenem magam legalább, aztán az elkövetkezendő 3 hétvégén már úgysem lesz megállás! ;)
Voltam ma Robin sulijában, bolhapiac volt. Annyira furcsa, hogy már minden szülő rám köszön...néha csak nézek, hogy honnan is ismerem őket. :) 6 órakor jött értünk Adriano (Robin barátja) anyuja és elvitt minket ping pongozni. Este vacsi...holnap este 6 órakor mennek el Katiék, gyerekeknek kaja, aztán irány az ágy! :D Vasárnap sem lesz szerintem semmi érdekes + ha ilyen marad az idő, amúgy sincs kedvem kimenni sem :P
Az az igazság, h Celia és Anna is nagyon hiányzik, nah ők már biztos, hogy kitaláltak volna valamit mára is... :D

mára azt hiszem el is köszönök...szép álmokat mindenkinek, ismét jövök, ha történik valami izgalmas! ;)
sok puszi
Nagyon jól telt ismét a hetem, jó sportos volt minden szempontból :)
Fiúknak néha csak úgy van kedvük fociedzésre vagy ping-pongozni menni, ha elkísérem őket. Naponta kb. 5x teszem meg a suli-focipálya-otthon közötti utat...de nem számít :P
Szerdán szakadt a hó, de nem maradt meg. Bár, ahogy észrevettem, ti, otthoniak már nagyon szeretnétek, hogy essen. Nekem nem hiányzott! Jöhetne inkább a nyár! :)
Gastmuttimmal beszélgettem sokat a héten, kérdezett a jövő évi terveimről, mondta, hogy jövőre is szeretnének au pairt (segíthetek majd nekik március körül választani). Elárulta, hogy jobbnak tart, mint az előttem lévő orosz lány volt...nos ezen nagyon meglepődtem. Mondta, hogy a fiúk is jobban szeretnek, rugalmas vagyok és mindent együtt csinálok velük! Katja mindig beszabályozta őket...mind1. De nagyon jól esett amiket mondott, az biztos. :$ Jah, ma reggel megdicsérte a németem, hogy szerinte mennyit javult a 2 hónap alatt...:$ Köszönöm Kati! :D
Az eső meg csak szakad, nyelvsuliban voltam. Felix ma szülinapi zsúrra megy (hozzáteszem, ők majdnem minden héten valami zsúrra hivatalosak), én elmegyek Robin elé a suliba, Flohmarkt (bolhapiac) lesz, körülnézünk, 6 órakor pedig megyek vele ping-pongozni :D nagyon megszerettem!
Ééés holnap hétvége...aludhatok sokáig! Kicsit fáradt vagyok már mindig, ilyenkor pénteken. Holnap este babysitterkedek is, szülők elmennek Nürnbergbe, Uwe unokatesójának a szülinapjára...és nekem még semmi programom a hétvégére, ez is nagyon ritka! :P

majd jövök még...puszilok mindenkit! :*

2010. november 18., csütörtök

:)

Igen, minden novemberi dátummal van, mindent ma írtam! Kicsit furcsa, hogy már 3 hónapja itt vagyok és most kezdtem csak el! Eszembe jutott, hogy nem lenne hülyeség blogot írni, mivel valakivel nem beszélek sűrűn és szüleim, nagyszüleim is így tudnak rólam mindent, és persze azok, akik még kíváncsiak rám! Megpróbálok mindig mindent leírni, az eddigiek kicsit hiányosak, szerintem nagyon sok mindent kihagytam...képtelenség mindenre visszaemlékezni, ami itt velem történt, szinte minden perc szép volt eddig!
Mostantól igyekszem aprólékosabb lenni, senki ne maradjon ki semmiből otthon sem! ;)

Jók legyetek...hmm, az előbb néztem, már csak 4 hét és megyek!
:)
:(

pihenős hétvége

Pénteken szokásos sulis délelőtt, azt hiszem kezdünk majd kicsit megcsappanni..sajnos! Sok csajnak gondja van a fogadó családdal, kénytelenek lesznek vagy mást keresni vagy munkát! Furcsa, de senki sem akar hazamenni! :) Érdekes!
Zsuzsival kitaláltuk, hogy este elmegyünk Sausalitosba. Megint nagyon sok embert megismertünk, jah azt még nem mondtam, akárkinek mondjuk, hogy honnan jövünk, mindenki mondja, hogy bizony, a magyar nők a legjobbak! Hihetetlen :DD Jó buli volt nagyon, sokan voltak (bár ez mindig így van), de nem maradtunk sokáig, 2 órakor már jöttünk haza.
Szombaton és vasárnap itthon voltam, szombat este vendégeink voltak, Kati tortillát csinált (nem ettem még eddig, de nagyon ízlett), gyerekek is elvoltak, kellemes volt, de annyira fáradt voltam, hogy már csak beestem az ágyba:)
Vasárnap megint Tündinél ebédeltem, magyaros ízek ismét :)...

hamarosan megyek..

Helló Mindenki!

A hétköznapok annyira gyorsan telnek, hogy hihetetlen! Alig bírom felfogni, mire észbe kapok már hétfő van, aztán mire megszoknám, hogy hétköznapok...addigra ismét péntek! Lassan 3 hónapja itt vagyok (olyan mintha minimum fél év lenne már), és december 23-án hazalátogatok, január 9-én jövök csak vissza...kicsit rossz lesz őket itt hagyni, meg itt annyira más minden, szép lesz biztos a karácsony is, amiből én most itt kimaradok. Szokták mondani, hogy a jó dolgok sajnos gyorsan telnek. Ez nagyon igaz!:$
Jó, persze, várom nagyon azt is, hogy otthon legyek, család, barátok ismerősök, Picur...annyiszor elképzelem, hogy milyen lesz megint otthon, vajon hányan felejtettek el, tudok e még vezetni egyáltalán (3 hónapja nem vezettem:P)...ááá hihetetlen lesz otthon is lenni kicsit. Bár, ahogy ez lenni szokott, a fél "vakációm" majd úgyis azzal telik, hogy találkozom mindenkivel, ünnepek, szilveszter....na, nem is sorolom tovább. :)
VÁROM! És remélem Ti is engem (ha csak egy kicsit is)... :$

Puszi Nektek! :*

Tesóm látogatóban! :)

November 5-én reggel bementem tesómért Münchenbe, Tündi hozta ki kocsival, mert ő mindenszentekkor otthon volt picit. Laura jó fáradt volt, kijöttünk Pöckingbe, megmutattam neki a környéket, aztán átmentünk Starnbergbe. Nagyon szép idő volt, sétáltunk, ettünk egy Fast Food-osnál FINOM kaját és beültünk egy cukrászdába. Nagyban kérem amit akartunk...erre megszólal a pincér csaj: "Mondhatod ám magyarul is! Gondoltam, hogy magyarok vagytok, az akcentusod miatt!" - mondom köszi, ezt "megkaptam" :P
Visszajöttünk Pöckingbe, elmentünk Felix-ért oviba, aztán itthon trambulin, vacsora, este bementünk Münchenbe. Elvittem Sausalitosba és 35 millimeterbe...azt hiszem tetszett neki! :)
Másnap, szombat, 10 körül felkeltünk, úgy volt, hogy 11-kor mennénk már be városba, de Robin kitalálta, hogy játszani akar...aztán végülis fél 1 körül bent voltunk már Münchenben. Voltunk Olympiaparkban, BMW Welt, Englischer Garten...valamint az volt a kívánsága, hogy menjünk ki az Allianz Arena-hoz is...szép kis délután volt. Olasz kajáldában pizza (Laurának leesett az álla, hogy mi kerül egy sajtos pizzán 6 euróba).
Hazajöttünk, de bejelentettem, hogy mi még visszamennénk bulizni egyet...szóval gyors készülődés...aztán megint 35 millimeterben találtuk magunkat, Krisztivel és Andival találkoztunk, de utána átmentünk egy magyar szórakozóhelyre, a Schluckauf-ba...nem kellett volna! Ez most lehet, hogy furcsán fog hangzani, de nekem egyáltalán nem hiányzott ami ott volt, tipikus magyar hely, ahol mindenki azzal volt elfoglalva, hogy éppen hova nem engedték be őket, meg hol lehet balhézni és verekedni! Megkértem egy embert, hogy csináljon rólunk fényképet, erre zsebre vágta a gépem, hogy ő azt nem adja vissza...kérdezi; "Most mit csinálsz, hívod a biztonságiakat?"...mondom nem, nem hívom...aztán végülis visszaadta, de szabályosan rosszul voltunk már a helytől, megfogadtam, hogy itt soha többet nem megyek ilyen magyar helyre!:$ Reggel 7 körül értünk haza...vasárnap csak azzal telt, hogy aludtunk és lent voltunk a tónál! Laura nagyon fáradt volt, bár sokat nem beszélt, mindig fordítanom kellett :P Remélem rájött itt a 3 nap alatt, hogy nagyon fontos, hogy vagy az angolt vagy a németet normálisan megtanulja, mert ez így nem okés! :) De összességében szerintem tetszett neki, kijelenthetem! ;)
Család is nagyon kedves volt vele, Kati mondta neki, hogy jöjjön máskor is nyugodtan. Hamar eltelt, na....:)

Kis önállóság, újabb magyarok, 35 millimeter, biciklitúra

A héten szerdától szombat éjjelig nem volt itthon Kati, nagyon sűrűn utazik Düsseldorf-ba a munkája miatt. Nagyon itt kellett lennem, hogy semmit ne szúrjak el és minden rendben legyen. De azt hiszem, sikeresen megoldottam az egészet. Halloween hétvégéje volt, szombaton Robinnal tököt akartunk faragni, de már nem kaptunk sehol sem. Délután moziba mentem a fiúkkal, Az állatok konferenciája c. filmet néztük meg...és értettem mindent, ez még számomra is meglepő volt! :P

Este aztán már szabad voltam, Kriszti hívott Münchenbe, hogy mozduljunk ki valamerre. Megismertem még két magyar lányt, Adri szintén au pair, Andi pedig a barátjával lakik itt. A barátja egy 35 milli(m)eter nevű helyen pultos/mixer! Nagyon jó fejek, igazi magyaros esténk volt, metron magyar számokat énekeltünk, erre leszólítottak minket, hogy véletlenül nem magyarok vagyunk-e, mert olyan jellegzetes ez a nyelv...:D
Elmentünk 35 millimeterbe, Andi barátjához, nagyon szuper az a hely is, igényes, jó zene, jó a társaság! ;) Jött a szokásos mojito...tetszett!:)

Másnap "családommal" biciklizni voltunk, kb. 1 órát kellett tekerni...de kiakadok már néha ezeken az utakon, meghal az ember mire felér valahova, nehéz nagyon! Tónál voltunk picit, kávéztunk, gyerekek sütit ettek...laza nap volt:) Este Felix mindenképpen halloween-ezni akart, mert Robin is ment...és így nekem is el kellett kísérnem őket. Felix a kedvenc jelmezében, denevéresben "hódított", Robin pedig csontvázasban...egyik helyre becsengettek és amikor a nő meglátta őket, akkor sikítva felfutott a lépcsőn, először azt hittem ölnek valakit, szerintem én ijedtem meg a legjobban! :D

November 1-je...hát ezt itt nem viszik túlzásba. Én családom nem ment temetőbe sem, majdnem hogy ugyanolyan nap volt mint a többi, csak éppen nem dolgozott senki sem, nem volt óvoda, iskola. Délután eljöttek Katjáék látogatóba a barátjával, kávé, süti megint...meg ping-pong-oztunk a fiúkkal (jah, néha Robinnal elmegyek ping pong edzésekre is).

Hosszú hétvége kipipálva! ;)

UniFest, nagyszülők, buli, bowling

Pénteken este egyetemi party-ra mentem Celia-val, azok a törökök hívtak minket, akiket még anno Sausalitosban megismertünk, itt tanulnak. Egy olyan helyen volt a buli, mint egy múzeum, hatalmas csarnok, oszlopok meg minden. Heringparty volt! Egyedül ez nem tetszett, ennyi embert még bulizni nem láttam komolyan mondom! :) De jó volt végülis, reggel 6 órára értem haza.
No és 23-a, igen, ez a nap otthon ünnep...itt nem. :) De megint itt voltak a nagyszülők, de most mind a négy, és pörögtem egész nap, amennyire csak lehetett! :)
Este Celia-val találkoztam Marienplatzon, elmentünk egy olasz étterembe, pizzáztunk (nagyon drága, 7 euróó egy pizza ohh mein Gott)! :D
Megbeszéltünk egy talit Annával és Krisztivel (másik magyar au pair lány), engem kis időre egyedül hagytak, Celia pedig telefonált. Aztán leszólított egy srác, hogy beszélem-e az angolt...mondom ha lehet, akkor inkább németül légyszi! :) Kiderült, hogy Brazíliából jött, Torinoban dolgozik és januárban költözik majd vissza Amerikába, de csak átugrott egy éjszakára Münchenbe...kéész! Van ilyen? Torino-ból átugrik egy éjszakára Münchenbe...nah aztán hozzánk csapódott, mert egyedül volt csak. Megmutatta a Hofbräuhaust, ez olyan mint az Oktoberfest, csak kicsiben. 3 szintes és tömve van emberekkel, mindenki sörözik és Brezel-t (perecet) eszik...Anna és Kriszti, követve a magyar hagyományokat :P lenyúlták a sörös poharakat, amikből ittunk! :D Szép emlék!
És megint Sausalitos (még mindig imádom azt a helyet) :P, szokásos mojito-nk Celia-val, táncoltunk, jól éreztük magunkat! :D
Vasárnap, nagyszülők még itt, korán keltem, nah jó, annyira nem...10 órakor :) Mentünk Münchenbe bowlingozni, olyan régen játszottam, első körben én voltam a leggyengébb...égett a pofim:$ hogy még a nagyszülők is lepipálnak, aztán összeszedtem magam, egyre jobb lett! Megyek legközelebb is szerintem! :D Egy étteremben ebédeltünk, ahol megláttam az étlapon, hogy "Tokajer creme"...hmm:) nem azt ettem, de kíváncsi lennék, hogy mi is az?! :)

nemzetközi reggeli a nyelvsuliban

Ezen a napon a nyelvsuliban nemzetközi reggelit tartottunk. Minden egyes embernek valami olyan kaját kellett vinnie, ami a saját országára jellemző. Nagy gondban voltam, főzőtudományom nem éppen mesés...reggelire meg amúgy is nehéz valami hazait vinni, de végül a lecsó mellett döntöttem. És jól tettem. Aznap reggel egyedül voltam itthon gyerekekkel, hála isten mindketten időben felkeltek, de totál úgy éreztem, hogy csak összecsaptam a kaját, mert sajnos nem volt sok időm. Szóval, nem sok reménnyel, de elindultam a nagy reggelire...:) Voltunk 30-an kb. a teremben, a tanárnő első lépésként csinált egy statisztikát, hogy ki melyik országból jött. Összeszámoltuk, és 20 nemzetiség volt egy teremben :D Hihetetlen! Jah, és mi, magyarok nyertünk, mert 5-en voltunk! :P(Y)
A reggeli nagyon jól sikerült, a lecsóm olyan sikert aratott...Zsuzsiék azt mondták, hogy éppen olyan lett, mint otthon. :$ Kínaiak persze hozták a pálcikás kajákat, nagyon sokféle étel volt...mind egytől egyik különlegesek és számunkra újak! :D

Hajajj :( Celia és Anna elmegy...

A következő héten Celia elmondta, hogy rövid időn belül vissza kell mennie Valenciába! :O
Nagyon meglepődtem, azt hittem minden rendben van, június végéig kellett volna maradnia, de a Gastfamilie bejelentette neki, hogy már nincs rá szükség és visszaküldik! Először nem akartam elhinni, olyan jóban lettünk, suliban is mindig vele voltam, Münchenbe is bementünk néha hét közben is...erre el kell mennie! :(
Sajnálom nagyon, hogy már nem lehet itt, tartom vele a kapcsolatot, mindig beszélünk skype-on. Jah, és meghívott magához márciusban Valenciába!! :) Woww! Még nem tudom...de minden erőmmel azon leszek, hogy el is jussak hozzá! ;)

És, ez még nem minden! Anna is totál váratlanul bejelentette, hogy másnap (hétfőn hívott fel) csomagol, mert ma felmondott! :( Mi történik itt? Éppen azok mennek haza, akikkel jóba lettem...és másnap visszament Magyarországra. :( Kicsit szomorú voltam azon a héten, mondom totál egyedül maradok, mi lesz velem?...

Celia most egy utazási irodában dolgozik Valenciában, Anna pedig november végén utazik Hollandiába és ott lesz Au Pair egy évig, ha minden igaz! :) Azért örülök, hogy minden jól megy nekik is és igyekszem velük tartani a kapcsolatot ;)

Olympia Einkaufszentrum, Múzeumok éjszakája, ebéd Tündinél

Nem volt még semmi tervem a hétvégére, Kati megkérdezte, hogy van e kedvem velük menni Münchenbe, Olympia Einkaufszentrum-ba, mert a srácoknak akar pár dolgot venni. Mondom miért is ne! :) Délután mentünk csak, de azt hiszem megbántam! Amúgy sem szeretek vásárolni, hát még ha gyerekeknek kell és nekik semmi sem tetszik. Nagyon ideges voltam már, legszívesebben hazajöttem volna, egyébként Kati szintén, de kijelentette, hogy addig nem megyünk sehova, amíg nincsenek meg azok a cuccok, amik össze vannak írva! Na bumm :D

Közben Anna hívott, hogy este Münchenben Múzeumok éjszakája lesz, 15 eurót kell befizetni és este 7 óra és hajnali 2 között 90 múzeum közül oda lehet menni ahova akarunk! Elmentünk... :) és nem is volt olyan rossz, bár nem vagyok egy nagy múzeum látogató, BMW Múzeum tetszett, meg volt még pár, szóval végülis nem unatkoztunk.
Vasárnap Tündi meghívott magához ebédre! Végre, magyaros ízek, rakott krumpli...annyira finom volt! Köszönöm Neki!:$

Felix & Kati szülinapja, vendégek, München

Az ezt követő héten volt a Gastmuttim és Felix szülinapja. A németeknél nagyon nagy számba megy a szülinapozás (a névnapokra egyáltalán nem fordítanak hangsúlyt), olyannyira, hogy a héten 3x ünnepeltük meg mindegyiket!
Felixnek péntekre feldíszítették az egész házat, mindenhol lufik, gyertyák, torták, sütik...alig hittem el, amikor megláttam, kicsit olyan karácsonyi hangulatom lett:)
Annyi ajándékot kapott, hogy hihetetlen, meglepődtem picit, főleg azért, mert minden addig tartott, amíg kibontotta...aztán többet nem is foglalkozott velük, de a kicsik már csak ilyenek. Kapott trambulint is, azt másnap egyből össze kellett szerelni. Este szülinapi zsúr volt, jöttek Felix barátai, evés-ivás...Kati kitalált nekik különböző játékokat. Nekem kicsit segítenem kellett, teríteni, vigyázni gyerekekre...este pedig mindenkiért jöttek a szülők és megvendégeltük őket! Nagyon kellemes hangulatban telt az egész.
2010. 10. 09. München
Szombatra megbeszéltem Annával egy programot, ő pedig ismer még egy magyar lányt (Krisztit), aki szintén au pair. Hárman elmentünk megnézni a BMW Welt-et. Nem kell fizetni, hogy megnézhesd, be lehet ülni az autókba és fel lehet ülni a motorokra is, természetesen kipróbálni nem lehet őket (sajnos).
Átmentünk az Olympiaparkba, stadion, megint creps:) és felmentünk az Olympiaturm-ba is. Szerencsénk volt, mivel szép, napos idő volt, így mindent lehetett látni, Münchenen túl már kicsit az olasz Alpokat is! :) A toronyba feljutás nem egy kellemes érzés, nagyon rossz a lift, totál beleszédül az ember...mikor felértünk, megszólalt mellettünk egy hang; "Csak nem szédültetek el, lányok?" ejjhaaa...magyarok megint:) és mindenhol!
Kicsit sétáltunk még a parkban aztán visszamentünk a Marienplatzra. Nos, mondom magamban, végre együnk akkor valami normálisat...Meki! De ért egy kisebb meglepetés, ugyanis itt a csibeburgert nem majonézzel csinálják, hanem ketchup-hoz hasonló édes akármivel...:S nagyon rossz íze van, többet nem veszek, az biztos! :D
Aztán találkoztunk Celiaval és Bennel (ő is nyelvsulis, Írországból jött, pincérként dolgozik). Elmentünk Sausalitosba. Ez egy mexikói club, lehet enni, inni, koktélozni, táncolni, jó a zene, egyik kedvenc helyem lett azóta Münchenben! :) Megismertünk sok külföldit megint, mauritius-i srácokat és törököket is...és persze, megint az angol (kellett volna), mindig ez van. Sok különböző helyről jött ember egy nyelven érti meg egymást, és az nem a német! :D:P
Celia-val ittunk egy mojitot, életemben nem ittam még olyan finomat, de egy fél literes 13 euró...hát igen, lassan kezdem megszokni!
Itt, ahol egy kenyér nincs 2,5 euró alatt, akkor mire számíthatnék a szórakoztatóiparban!

Vasárnap megint vendégek jöttek, Kati munkatársai és barátai, felköszönteni őt szülinapja alkalmából. Rengeteg étel, ital volt...az egész házban úgy kellett mindent elrendezni, hogy a "svéd asztalok" elférjenek...kellemes délután volt végülis, 8 gyerekkel:P de nem volt semmi gond, mindenki aranyos volt és kedves, a szülők furcsállták, hogy hihetetlen, hogy én mindig mosolygok! :D:$

Oktoberfest 2. felvonás, kínai étterem, Englischer Garten

Nem vagyok egy elveszett ember, de azért jó tudni, hogy vannak itt rokonaim Németországban és nem is messze tőlem. Anya unokatesója, Tündi már 14 éve lakik Münchenben, itt dolgozik. Van egy lánya, ő Lilla, Brémában már mondhatni önálló élete van, szintén dolgozik és folyékonyan beszél németül. :) Mikor kijöttem, egyből felvettem velük a kapcsolatot. Lilla írt, hogy október elején jönnek az Oktoberfest utolsó napjaira és nyugodtan mehetek velük, ha van kedvem! Hogyne lenne?! :D
Találkoztunk a Theresienwiese-n és bementünk a Paulaner sörsátorba. Lilla bemutatott az új barátjának és pár ismerősének. A lányok egytől egyig dirndli-t viseltek, tipikus Oktoberfest-es öltözet! :P Ittunk nagy, literes sört, alig bírtam el, esküszöm már zsibbadt a kezem is. A németek söre nagyon erős, 5-6 % között van mindegyik, és azt mondanom sem kell, hogy 10 percenként WC-re kellett mennünk miatta...:DD Ez a nép nagyon önfeledten tud mulatni, mindenki mosolyog, az asztalok tetején táncolnak, sörös korsóval a kezükben...ezt megint csak át kell élni, leírni nem lehet! Nagyon jó hangulat volt, bár alig volt talpalatnyi hely. Mindenhonnan a külföldiek szavát hallottam, lakomáztak és egyszerűen jól érezték magukat! Imádtam! :)
Másnap a nyelviskolából ismert emberkékkel mentem megint az Oktoberfestre! Ringliseztünk, ettünk creps-et (olyan mint a palacsinta), Annával és Chyngyz-zel (ő kirgizisztánból jött) voltam.
Másnap Lilla felhívott, hogy nincs e kedvem velük ebédelni. Elmentünk egy kínai étterembe, szusit ettünk (hozzáteszem, sohasem ettem még), de olyan volt mint a filmekben, kis polcokon forgott körbe a nyers hal és azt vettél le amit akartál. Érdekes ízek voltak, de inkább azt mondom, hogy szokatlanok...:) ezt is kipróbáltam! Utána elmentünk az Englischer Gartenbe, gyönyörű idő volt, 20 fok körül, mindenki piknikezett, a Biergarten-ek is tömve voltak, igazán szép látvány volt! :)

Nyelvsuli

Aztán szeptember 27-én, hétfőn elindultam Starnbergbe. Igen, elkezdődött a nyelvsuli. Hihetetlenül izgultam, hogy vajon kik lesznek, honnan jöttek, lesznek e barátaim, megértjük e majd egymást...kérdések tömkelege :) de azt hiszem ez természetes! Vártam az előcsarnokban, hogy elkezdődjön az óra...és mit hallok?! magyar szavak...mellettem két csaj magyar, másik osztályból kijöttek a többiek, szintén egy magyar srác...olyan boldog voltam!:):) Anna és Zsuzsi...nagyon jó fejek, majdnem egy idősek vagyunk, Anna ráadásul nagyon közel lakik hozzám Magyarországon. Rengeteg embert megismertem, van minden nemzetiség, spanyol, svéd, dán, kirgizisztáni, oroszok, olasz, ír, ukrán, algír, román, kolumbiai, indiai és még sorolhatnám. A spanyol csajjal, Celiaval kerültem egy csapatba és egyből jóban is lettünk. Valenciából jött, de volt már au pair Londonban is. Nagyon furcsa volt, néhányan alig akartak németül megszólalni, mindenki az angolt tanulta és az megy nekik. Mikor megkérdezték, hány éve tanulom a németet, leesett az álluk, hogy már 10...és ehhez képest szerintem egyáltalán nem megy úgy, ahogy kellene!:$ Azon is meglepődtem, hogy van 4 srác, akik szintén au pair-ek! :D
Nyelvsuliba minden hétfőn, szerdán és pénteken járok, fél 11-től fél 1-ig van óra, de 1 órára már itthon vagyok, Pöckingben. Nagyon élvezem, otthon nem szerettem tanulni, de itt mindig alig várom h megint suliba kelljen menni, egyrészt a társaság miatt, másrészt elmegy az időm, mindig van leckénk is.
Celia sajnos annyira nem tud németül, eleinte az volt, hogy ő angolul beszélt, én megértettem és németül válaszoltam és mondtam a magamét, ő pedig szintén megértette...ahh érdekes volt nagyon, néha elő kellett volna vennem a nem létező angol nyelvtudásom! :P

Erre sajnos itt, Németországban kellett rájönnöm, hogy milyen fontos is az angol valójában. Talán ezt bánom a legjobban, hogy otthon nem foglalkoztam vele és alig tanultam, pedig 5 év alatt azért ragadhatott volna rám valami.
Egyébként mióta itt vagyok és tanulom a németet, jobban nekiálltam az angolnak is. Ha csak egy kis időm is van, bújom a könyveket, teszteket csinálok neten, Celiaval mindig igyekszem angolul beszélni, mert egyszerűen KELL!
A német sem egyszerű. Főleg ez a bajor...akkora a különbség aközött amit otthon tanultam és amit itt hallok, hogy elmondani sem tudom. Azt is elhiszem már, hogy egy nyelvet kizárólag csak akkor tudsz normálisan megtanulni, ha az adott környezetben tanulod, minden nap csak azt hallod mindenhonnan, úgy gondolkodsz és rá vagy kényszerítve, akármilyen helyzetről is legyen szó! És sajnos rá kellett jönnöm, hogy nekem sem megy annyira, mint amennyire szeretném. Eleinte nehéz volt mindig németül megszólalni, válaszolni...de apránként beleszokik az ember. A bajor nagyon különbözik mindentől. Sok az angol szavuk, mindent csak lerövidítenek, én meg olyan vagyok, hogy mindent túlbonyolítanék (sajnos amit otthon tanultam, arra nem mindig van szükségem). Volt olyan eset, hogy mondtam valamit nekik és csak néztek, hogy ez meg az a szó mit jelent...itt nem használják. Ezt annyira különösnek találom, hogy ennyire eltérjen ez és amit tanultam 10 éven keresztül...komisch :)

Aztán nem ritka az sem, hogy mellettem folyamatosan spanyolul beszélnek, Carolina (Kolumbiából) és Celia szinte mindig, de imádom hallgatni, tetszik az a nyelv nagyon! ;)




Oktoberfest, első szórakozóhelyes élményem

Katjával úgy döntöttünk, hogy elmegyünk az Oktoberfest első napjára! :) Münchenben találkoztunk a barátaival (mind orosz csaj), nagyon rendesek és közvetlenek voltak velem, mintha ezer éve ismernénk egymást! Volt olyan, hogy elkezdtek oroszul beszélni, én akkor csak álltam, de aztán hála istennek visszaváltottak németre...:)
Az Oktoberfesten lenni egy leírhatatlan és elmondhatatlan élmény! Ez olyan dolog, hogy csak akkor hiszi el az ember, hogy milyen is valójában, ha ott van! Mindenhol rengeteg ember, esznek, isznak, folyik a sör, gigantikus méretű ringlisek (valamelyikre ránézni is rossz és már forog is a gyomra az embernek :D). A sör elengedhetetlen volt, valamint felültünk az Alpina Bahn-ra is (átfordulós hullámvasút). Magam sem értem, hogy tudtak rávenni, de még a könnyeim is kijöttek...észbontó volt! :P
Este felé bementünk a Marienplatz-ra, beültünk egy cukrászdába és sétáltunk az Englischer Gartenben (ezt úgy képzeljétek el, hogy olyan lehet szerintem, mint a Central Park). Jól el is fáradtunk a nap végére.

Rá következő hétvégén Katjáékkal elmentünk Münchenbe, a Kultfabrik nevű helyre. Itt 40 szórakozóhely található, mindenféle nemzetiségű embernek, mindenféle zenével, nagy a választék, oda mész, ahova csak akarsz! Nos, mi egy orosz klub nyitó buliján voltunk (az oroszok miatt), de nekem nagyon tetszett a hely. Két szintes, el lehetett férni, nem az volt mint otthon, Magyarországon, hogy mellettem a 15-16 évesek ugrálnak, nem volt mindenki részeg, és ha véletlenül elő is fordult olyan, hogy valaki nekem jött tánc közben, akkor sűrűn elnézést kért...otthon egyből elkezdenek veszekedni az emberrel :/ Hihetetlen, hogy mekkora különbségek vannak!

Kaja vagy nem kaja?

Ami a legrosszabb volt és nehezemre esett hozzászokni, az az étkezéseik és az ételek...:/ Hiányzik a magyar konyha, de nagyon!
Itt nincs leves, a kenyér is borzalmas, valamint, ha egyszer egy hónapban talán hús kerül az asztalra akkor mindenféle tésztával eszik, de nem körettel mint nálunk.
A zöldség és a gyümölcs mindennapos, tömve van velük a hűtő...no meg a bio cuccok. Nagyon nem sajnálják rá a pénzt. A reggelik és vacsorák bőségesek, minden van az asztalon ami csak kell, ebédet csak én eszem itthon, általában összeütök magamnak valamit! Akárhova elmentünk a családdal és kértem magamnak teát (nestea-re) gondoltam, kihozták nekem a forró fekete teát, ami ihatatlan:D... de azét folyamatosan változik már a helyzet. Itt megeszek olyan ételeket is, amire otthon rá sem néztem, pl. karfiol, karalábé, avokádó, ananász stb...alakul! :) Szeretik nagyon a pék árukat, szóval minden nap friss kenyeret veszek, estére is, reggelre is.
És minden ember Meier pékséges tasakokkal rohangál...az itt nagyon közkedvelt!:)
Hétvégén, mindkét nap 4-5 óra körül kávézás, teázás, kakaózás van, általában valami sütivel vagy tortával (akárcsak Angliában).

Kezdődnek a "kemény" hétköznapok...

Hétfőőő...7 óra, csörög a vekker :D Minden nap 7 órakor kell kelnem, megterítem az asztalt a reggelihez és szendvicset, italt csomagolok a gyerekeknek. Apuka ilyenkor már nincs itthon, fél 6-kor megy dolgozni Münchenbe, vonattal. A család 7 órától fél 8-ig reggelizik, majd elkészülnek, Robin egyedül megy suliba én pedig viszem Felixet az óvodába. Kati is 8 órakor megy dolgozni, szintén Münchenbe. Na már most, Felix-szel sajnos minden reggel gond van, ugyanis nem szeret korán kelni, kb. 20x kell neki szólni, hogy kelni kellene, ezért szinte mindig rohanunk. Szerencsére nagyon sportos fiúk, így mindig biciklivel vagy rollerrel megyünk mindenhova. Fél 9-kor "leadom" Felixet az oviban és délután 4 óráig totál szabad vagyok. Akkor elmegyek érte, Robin egyedül jön haza, majd itthon játszunk, tv-znek (naponta csak fél órát szabad), de szinte az 5 napból 4 nap biztos, hogy a barátjaiknál vannak, vagy barátjaik vannak nálunk, így van olyan, amikor totál szabad vagyok, de olyan is, amikor 4 gyerek van itt. :D 6 és 7 óra között hazaér Kati és Uwe, majd megterítem az asztalt, vacsora...és 8 órakor a gyerekek elmennek aludni. Ezután szoktam én is elvonulni, otthoniakkal beszélni, filmet nézni, pihenni.

Eleinte a hétköznapjaim nagyon unalmasak voltak, takarítanom sem kell, mert minden héten egyszer jön egy takarító nő. Vasalnom kell néha, de az is egy héten csak egyszer fordul elő...:D Majdnem minden nap a tóhoz mentem biciklivel, nagyon sokat futottam, felfedeztem a környéket. Katja megmutatta nekem Starnberget és Pöckinget is, voltunk Münchenben, valamint beiratkoztam Starnbergbe egy nyelv suliba...:) Közben megismertem a barátját is, aki szintén itt lakik Münchenben és ukrán származású, de nagyon jó fej! ;)
Az első napok, hetek még nagyon szokatlanok voltak, de már akkor tudtam, hogy igen, ez nekem való és szeretem csinálni! :D Lassan hozzászoktam a gyerekekhez is, Felixnek kicsit több idő kell, nagyon érdekes gyerek...:) Az első 2 hetem alatt leszűrtem, hogy a német gyerekeknek minden meg van engedve, csinálhat akármit, nem szólnak rájuk. El vannak kényeztetve és ha nem kapnak meg valamit, akkor egyből hiszti van. Nekem furcsa volt az is, hogy az ég világon semmit sem köszönnek meg, pedig lesik minden kívánságukat, vagy pl. nem mondják azt, hogy Egészségedre! De gondoltam, majd megszokom. Az oviban és mindenhol a gyerek a szent, hatalmas ügyet tudnak csinálni abból ha nincs rajtuk sapka vagy káromkodnak egyet...:D ez számomra először felfoghatatlan volt, na és akkor még ehhez jött az, hogy napi fél óra tv nézés...okéé :D minden megszokás kérdése!
Felix-szel sokszor nehéz volt, eleinte nem kedvelt és elhiszem, hogy rossz neki, hogy minden évben más "nővért" kap, volt, hogy kiabált velem...na, igen, érdekes pillanatok, de mondta a család, hogy nyugodtan legyek bátor és kiabáljak vele, ha valamit nem ért! :D Szóval néha extra határozottnak kell lennem.

Az első hétvégém, 20.szülinapom, kirándulás a hegyekben

A két kis srác 2 nappal azután jött haza, miután én megérkeztem, nagyszülőknél vakációztak. Robin 9 éves lesz áprilisban, 3. osztályos, Felix pedig 6 éves múlt októberben, jövőre ő is suliba fog járni! Mikor először megláttak nagyon meg voltak illetődve, félve köszöntek, a kicsi csak odafutott hozzám, megnézett és el is rohant...:D
Mivel a gyerekeket a nagyszülők hozták haza, ezért ők itt is maradtak egészen vasárnap estig. Először azt hittem, hogy majd ilyen "sznob" németek lesznek és szóba se állnak velem, de ez egyáltalán nem így volt. Kérdezgettek, hogy honnan jöttem, miért jöttem, nagyon kedvesek voltak velem. Az ajándékba hozott pálinkám már az első hétvégén elfogyott, mivel a Gastpapa és a nagypapa előszeretettel iszogatták, nem győzték dicsérni...:)
Kiderült, hogy a nagyszülők sokszor voltak már Magyarországon, a Balatonnál és Budapesten is.

Éppen erre a hétvégére, szeptember 11-ére esett a 20. születésnapom. Kb. délelőtt 11 óra körül keltem fel, felmentem és már terített asztal várt, mellette egy csomó kis ajándék, a Gastszüleimtől és Katjától is, mindenki a nyakamba ugrott, hogy "Alles gute zum Geburtstag" stb stb...:) Bevallom, ez nagyon jól esett!
Délután a fiúkkal voltam, Robin megmutatta a környéket, bicikliztünk és lementünk a tóhoz is. Este kint grilleztünk. A németekről tudni kell, hogy ha már van egy kis jó idő, 20 fok körül, akkor egyből mindenki előbújik, kint esznek, megrohamozzák a tavakat, hegyeket; szóval kihasználják a jó időt amíg csak lehetőségük van rá.
Vasárnap kirándulni mentünk Hohenpeissenberg-be, tőlünk kb. 50 km-re található, közkedvelt kiránduló hely. Megmásztuk a hegyet, 3000 m magasan lehettünk, a kilátás gyönyörű volt (nem egy Bakony, az biztos:P) és fent ettünk egy hangulatos étteremben a hegyen. :) Estére nagyon elfáradtam, a nagyszülőktől elbúcsúztam és hazamentek...

Az első napjaim...

Utazásom időpontja szeptember 8-ára esett, sikerült mindenkitől elbúcsúznom, Győrből jöttem Münchenig vonattal, és 6 óra utazás után megérkeztem a müncheni Hauptbanhhof-ra...2 hatalmas bőrönddel, kisebb táskákkal, azt hittem sohasem keveredek ki onnan. :) Aztán megpillantottam a leendő Gastmuttim, Katit, már messziről mosolygott, bemutatkoztunk egymásnak és kérdezte milyen volt az utam, fáradt vagyok e...első benyomásra nagyon kedvesnek tűnt, nem hittem volna, hogy ennyire jó fej lesz!
Autóval jöttünk haza, Münchentől 30 km-re laknak, egy kisebb város, Starnberg mellett, Pöckingben. Tőlünk 5 percre található a Starnberger See, majdnem akkora mint a Balaton, gyönyörű és hatalmas hegyek veszik körül, nyáron lehet benne fürdeni is, a vize pedig hihetetlenül tiszta.
Az autóban megismerkedtem a volt au pair-rel is, ő orosz, Katjának hívják és másfél hónapot még nálunk töltött. Nagyon sok mindent köszönhetek neki, mindenben segített, megmutatta mi hogyan működik, mit hogy kell majd csinálnom a következő 1 évben. Ő azóta már elköltözött Münchenbe, egy kis lakást bérel és elkezdett tanulni. :) Máig is tartom vele a kapcsolatot!
Itthon mindenki nagyon kedvesen fogadott, megmutatták a házat, a szobám...én pedig csak el voltam ájulva mindentől, eleinte alig hittem el, hogy végre itt vagyok és hogy milyen régóta vártam már ezt!
A házuk gyönyörű helyen van, kb. 600 m magasan a hegyekben. 3 szintes fa és üveg az egész, én pedig megkaptam az alsó szintet, külön szobával, tv- telefon és fürdőszoba (amiben van szauna is, de mondták, hogy csak télen szokták használni:P). Az első pár napban még nagyon idegen volt minden, félve mozogtam mindenhol, még inni is alig mertem felmenni de aztán kezdett az egész egyre oldottabb lenni. :)
Első estémen elmentünk a tó mellé egy étterembe, ismerkedtünk, kérdezgettek, hogy miért jelentkeztem au pair-nek, mit szeretnék majd csinálni a következő évben, stb...én is jobban megismertem kicsit őket. Hoztam nekik ajándékba házi pálinkát, fűszert, mint utóbb kiderült, a pálinkát jobban értékelik. Uwe-nak (Gastpapa) egész vacsora alatt azon kattogott az agya, hogy már biztos kihűlt, menjünk már haza és kóstoljuk már meg...vicces volt nagyon:D Következő 2 napom azzal telt, hogy a Gastmutti-val elintéztem a papírjaimat, bejelentett, hogy ebben az évben itt lakom, Münchenben megmutatott nekem mindent, hogy tudok közlekedni az S-Bahn-nal stb...a közlekedésem itt meg van oldva, ahol lakom, minden elérhető 5 percen belül, akár biciklivel akár gyalog. A család pedig biztosít nekem minden hónapban egy havi bérletet az S-bahn-ra, ezzel tudok menni Münchenbe, amikor csak akarok és ahányszor akarok, valamint Münchenen belül sem kell fizetnem semmilyen közlekedési eszközért sem. Szerintem nagyon praktikus! ;)

Sziasztok!


Kedves Család, Rokonok, Barátok, Ismerősök és mindenki, aki olvassa a blogot...2010. júniusában sikeresen leérettségiztem és úgy döntöttem, hogy egy időre elég a tanulásból, szeretnék mást kipróbálni, kicsit önállósodni, új embereket és helyeket megismerni. Regisztráltam egy oldalra, amelyen keresztül családokat kereshetek, valamint családok is engem...eldöntöttem, hogy egy évig Au Pair leszek Németországban! Rengeteg családdal váltottam e-mailt, valakikkel telefonon is beszéltem, de nekem elejétől kezdve a mostani családom volt szimpatikus, mint utóbb kiderült; én is nekik...és sikerült, beszéltünk telefonon, küldtek szerződést, aláírtam és most itt vagyok! :)
Azért is határoztam el, hogy blogot írok, mert így akit érdekel, el tudja olvasni, hogy mi történik itt velem, milyen az életem! :)